Psalms 105
1 Alleluia. Confess to the Lord, and invoke his name. Announce his works among the nations.
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Sing to him, and sing psalms to him. Describe all his wonders.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Be praised in his holy name. Let the heart of those who seek the Lord rejoice.
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Seek the Lord, and be confirmed. Seek his face always.
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Remember his miracles, which he has done, his portents and the judgments of his mouth:
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 you offspring of Abraham his servant, you sons of Jacob his elect.
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 He is the Lord our God. His judgments are throughout the entire earth.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 He has remembered his covenant for all ages: the word that he entrusted to a thousand generations,
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 which he assigned to Abraham, and his oath to Isaac.
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 And he stationed the same for Jacob with a precept, and for Israel with an eternal testament,
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 saying: To you, I will give the land of Canaan, the allotment of your inheritance.
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Though they may have been but a small number, very few and foreigners there,
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 and though they passed from nation to nation, and from one kingdom to another people,
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 he allowed no man to harm them, and he reproved kings on their behalf.
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 Do not be willing to touch my Christ, and do not be willing to malign my prophets.
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 And he called a famine upon the land, and he crushed every foundation of the bread.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 He sent a man before them: Joseph, who had been sold as a slave.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 They humbled his feet in shackles; the iron pierced his soul,
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 until his word arrived. The eloquence of the Lord inflamed him.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 The king sent and released him; he was the ruler of the people, and he dismissed him.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 He established him as master of his house and ruler of all his possessions,
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 so that he might instruct his princes as himself, and teach his elders prudence.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 And Israel entered into Egypt, and Jacob became a sojourner in the land of Ham.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 And he helped his people greatly, and he strengthened them over their enemies.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 He turned their heart to hate his people, and to deal deceitfully with his servants.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 He sent Moses, his servant, and Aaron, the one whom he chose.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 He placed with them signs of his word, and portents in the land of Ham.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 He sent darkness and made it conceal, and he did not afflict them with his speech.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 He turned their waters into blood, and he slaughtered their fish.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Their land brought forth frogs, even in the inner chambers of their kings.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 He spoke, and there came forth common flies and gnats, in every region.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 He gave them a shower of hail and a burning fire, in the same land.
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 And he struck their vineyards and their fig trees, and he crushed the trees of their region.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 He spoke, and the locust came forth, and the caterpillar, of which there was no number.
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 And it devoured all the grass in their land, and it consumed all the fruit of their land.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 And he struck all the first-born in their land, the first-fruits of all their labor.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 And he led them out with silver and gold, and there was not an infirm one among their tribes.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Egypt was joyful at their departure, for the fear of them lay heavy upon them.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 He spread a cloud for their protection, and a fire, to give them light through the night.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 They petitioned, and the quail came; and he satisfied them with the bread of heaven.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 He ruptured the rock and the waters flowed: rivers gushed in the dry land.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 For he had called to mind his holy word, which he kept near to his servant Abraham.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 And he led forth his people in exultation, and his elect in rejoicing.
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 And he gave them the regions of the Gentiles, and they possessed the labors of the peoples,
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 so that they might observe his justifications, and inquire about his law.
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
