Psalms 102
1 The prayer of the pauper, when he was anxious, and so he poured out his petition in the sight of the Lord. O Lord, hear my prayer, and let my outcry reach you.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Do not turn your face away from me. In whatever day that I am in trouble, incline your ear to me. In whatever day that I will call upon you, heed me quickly.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days have faded away like smoke, and my bones have dried out like firewood.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 I have been cut down like hay, and my heart has withered, for I had forgotten to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Before the voice of my groaning, my bone has adhered to my flesh.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I have become like a pelican in solitude. I have become like a night raven in a house.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I have kept vigil, and I have become like a solitary sparrow on a roof.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 All day long my enemies reproached me, and those who praised me swore oaths against me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I chewed on ashes like bread, and I mixed weeping into my drink.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 By the face of your anger and indignation, you lifted me up and threw me down.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days have declined like a shadow, and I have dried out like hay.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But you, O Lord, endure for eternity, and your memorial is from generation to generation.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 You will rise up and take pity on Zion, for it is time for its mercy, for the time has come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For its stones have pleased your servants, and they will take pity on its land.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 And the Gentiles will fear your name, O Lord, and all the kings of the earth your glory.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For the Lord has built up Zion, and he will be seen in his glory.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He has noticed the prayer of the humble, and he has not despised their petition.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Let these things be written in another generation, and the people who will be created will praise the Lord.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For he has gazed from his high sanctuary. From heaven, the Lord has beheld the earth.
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 So may he hear the groans of those in shackles, in order that he may release the sons of the slain.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 So may they announce the name of the Lord in Zion and his praise in Jerusalem:
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 while the people convene, along with kings, in order that they may serve the Lord.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He responded to him in the way of his virtue: Declare to me the brevity of my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Do not call me back in the middle of my days: your years are from generation to generation.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 In the beginning, O Lord, you founded the earth. And the heavens are the work of your hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They will perish, but you remain. And all will grow old like a garment. And, like a blanket, you will change them, and they will be changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Yet you are ever yourself, and your years will not decline.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The sons of your servants will live, and their offspring will be guided aright in every age.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
