Psalms 102
1 The prayer of the pauper, when he was anxious, and so he poured out his petition in the sight of the Lord. O Lord, hear my prayer, and let my outcry reach you.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Do not turn your face away from me. In whatever day that I am in trouble, incline your ear to me. In whatever day that I will call upon you, heed me quickly.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For my days have faded away like smoke, and my bones have dried out like firewood.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 I have been cut down like hay, and my heart has withered, for I had forgotten to eat my bread.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Before the voice of my groaning, my bone has adhered to my flesh.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 I have become like a pelican in solitude. I have become like a night raven in a house.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 I have kept vigil, and I have become like a solitary sparrow on a roof.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 All day long my enemies reproached me, and those who praised me swore oaths against me.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 For I chewed on ashes like bread, and I mixed weeping into my drink.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 By the face of your anger and indignation, you lifted me up and threw me down.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 My days have declined like a shadow, and I have dried out like hay.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 But you, O Lord, endure for eternity, and your memorial is from generation to generation.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 You will rise up and take pity on Zion, for it is time for its mercy, for the time has come.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For its stones have pleased your servants, and they will take pity on its land.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 And the Gentiles will fear your name, O Lord, and all the kings of the earth your glory.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 For the Lord has built up Zion, and he will be seen in his glory.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 He has noticed the prayer of the humble, and he has not despised their petition.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Let these things be written in another generation, and the people who will be created will praise the Lord.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 For he has gazed from his high sanctuary. From heaven, the Lord has beheld the earth.
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 So may he hear the groans of those in shackles, in order that he may release the sons of the slain.
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 So may they announce the name of the Lord in Zion and his praise in Jerusalem:
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 while the people convene, along with kings, in order that they may serve the Lord.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 He responded to him in the way of his virtue: Declare to me the brevity of my days.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Do not call me back in the middle of my days: your years are from generation to generation.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 In the beginning, O Lord, you founded the earth. And the heavens are the work of your hands.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 They will perish, but you remain. And all will grow old like a garment. And, like a blanket, you will change them, and they will be changed.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Yet you are ever yourself, and your years will not decline.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 The sons of your servants will live, and their offspring will be guided aright in every age.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
