Psalms 10
1 So then, why, O Lord, have you withdrawn far away? Why have you overlooked us in opportunity, in tribulation?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 While the impious is arrogant, the poor is enflamed. They are held by the counsels that they devise.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 For the sinner is praised by the desires of his soul, and the iniquitous is blessed.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 The sinner has provoked the Lord; according to the multitude of his wrath, he will not seek him.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 God is not before his sight. His ways are stained at all times. Your judgments are removed from his face. He will be master of all his enemies.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 For he has said in his heart, “I will not be disturbed: from generation to generation without evil.”
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 His mouth is full of curses, and bitterness, and deceit. Under his tongue are hardship and sorrow.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 He sits in ambush, with resources in hidden places, so that he may execute the innocent.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 His eyes catch sight of the poor. He lies in ambush, in hiding like a lion in his den. He lies in ambush, so that he may seize the poor, to seize the poor as he draws him in.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 With his snare, he will bring him down. He will crouch down and pounce, when he has power over the poor.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 For he has said in his heart, “God has forgotten, he has turned away his face, lest he see to the end.”
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 O Lord God, rise up. Let your hand be exalted. Do not forget the poor.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 How has the impious one provoked God? For he has said in his heart, “He will not inquire.”
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 You do see, for you examine hardship and sorrow, so that you may deliver them into your hands. The poor one has been abandoned to you. You will be a helper to the orphan.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Break the arm of the sinner and the malicious. His sin will be sought, and it will not be found.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 The Lord shall reign in eternity, even forever and ever. You will perish the Gentiles from his land.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 The Lord has heeded the desire of the poor. Your ear has listened to the preparation of their heart,
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 so as to judge for the orphan and the humble, so that man may no longer presume to magnify himself upon the earth.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
