Lamentations 5
1 Remember, O Lord, what has befallen us. Consider and look kindly upon our disgrace.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance has been turned over to foreigners; our houses to outsiders.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 We have become orphans without a father; our mothers are like widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 We paid for our drinking water. We acquired our wood for a price.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 We were dragged by our necks. Being weary, no rest was given to us.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 We have given our hand to Egypt and to the Assyrians, so that we may be satisfied with bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned, and are not. And we have carried their iniquities.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants have become rulers over us. There was no one to redeem us from their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 We obtained our bread at the risk of our lives, before the face of the sword, in the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin was burned, as if by an oven, before the face of the tempest of the famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 They humiliated the women in Zion and the virgins in the cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 The leaders were suspended by their hand. They were not ashamed before the faces of the elders.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 They have sexually abused the adolescents, and the children were corrupted in the wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The elders have ceased from the gates, the youths from the choir of the psalms.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 The gladness of our heart has failed, our singing has been turned into mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown has fallen from our head. Woe to us, for we have sinned.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Because of this, our heart became gloomy; for this reason, our eyes have been darkened:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 because of mount Zion, because it was ruined. Foxes have wandered upon it.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 But you, O Lord, shall remain for eternity, your throne from generation to generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Why would you forget us forever? Why would you forsake us for a long time?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Convert us, O Lord, to you, and we shall be converted. Renew our days, as from the beginning.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 But you have utterly rejected us; you are vehemently angry against us.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
