Job 6
1 But Job, responding, said:
Jób pedig felele, és monda:
2 I wish that my sins, for which I deserve wrath, and the calamity that I endure, were weighed out on a balance.
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Compared to the sand of the sea, they would appear heavier, and so my words are full of sorrow.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Lord are in me, my spirit drinks of their indignation, and the terrors of the Lord are soldiers against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Will the wild ass bray when he has grass? Or will the ox bellow when he stands before a full manger?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Or can one eat bland food, which is not seasoned with salt? Or can anyone taste that which, if tasted, causes death?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 The things that my soul was unwilling to touch before, now, because of anguish, are my foods.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Who will grant that my petition may arrive and that God may bestow on me what I expect,
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 and that he who, at first, had crushed me, will let loose his hand and cut me down?
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 And may this be my consolation, that in afflicting me with sorrow, although he might not be lenient with me, I still do not contradict the words of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 For what is my strength, that I may continue? Or what is my goal, so that I may act patiently?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 My strength is not the strength of stones, nor is my flesh made of bronze.
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Behold, there is no help for me in myself, and my loved ones also have withdrawn from me.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 He who takes away mercy from his friend, abandons the fear of the Lord.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 My brethren have disregarded me, like a torrent that passes swiftly through the steep valleys.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Those who fear frost, snow will rush over them.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 At that time, when they are scattered, they will perish, and when it becomes hot, they will be freed from their place.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 The paths of their steps are entangled; they will walk in vain and will perish.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Consider the paths of Thema, the ways of Saba, and wait a little while.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They have been thrown into confusion, just as I had hoped; they have even come to me and are overwhelmed with shame.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Now you have arrived, and merely by seeing my affliction, you are afraid.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Did I say: “Bring to me and give to me from your necessities?”
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 or, “Free me from the hand of the enemy and rescue me from the hand of the strong?”
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Teach me, and I will be silent, and if by chance I have been ignorant of anything, instruct me.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Why have you diminished the words of truth, when there is none of you who is able to offer proof against me?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 You prepare speeches as so much noise, and you offer words into the wind.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 You encroach upon the orphan, and you strive to undermine your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Such is true, so finish what you have begun. Listen closely, and see if I lie.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Respond, I beg you, without contention, and, speaking what is just, pass judgment.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 And you will not find iniquity on my tongue, nor will foolishness resound in my throat.
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
