Job 6
1 But Job, responding, said:
Felelt Jób és mondta:
2 I wish that my sins, for which I deserve wrath, and the calamity that I endure, were weighed out on a balance.
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 Compared to the sand of the sea, they would appear heavier, and so my words are full of sorrow.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For the arrows of the Lord are in me, my spirit drinks of their indignation, and the terrors of the Lord are soldiers against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Will the wild ass bray when he has grass? Or will the ox bellow when he stands before a full manger?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Or can one eat bland food, which is not seasoned with salt? Or can anyone taste that which, if tasted, causes death?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 The things that my soul was unwilling to touch before, now, because of anguish, are my foods.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Who will grant that my petition may arrive and that God may bestow on me what I expect,
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 and that he who, at first, had crushed me, will let loose his hand and cut me down?
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 And may this be my consolation, that in afflicting me with sorrow, although he might not be lenient with me, I still do not contradict the words of the Holy One.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 For what is my strength, that I may continue? Or what is my goal, so that I may act patiently?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 My strength is not the strength of stones, nor is my flesh made of bronze.
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Behold, there is no help for me in myself, and my loved ones also have withdrawn from me.
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 He who takes away mercy from his friend, abandons the fear of the Lord.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My brethren have disregarded me, like a torrent that passes swiftly through the steep valleys.
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Those who fear frost, snow will rush over them.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 At that time, when they are scattered, they will perish, and when it becomes hot, they will be freed from their place.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 The paths of their steps are entangled; they will walk in vain and will perish.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Consider the paths of Thema, the ways of Saba, and wait a little while.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They have been thrown into confusion, just as I had hoped; they have even come to me and are overwhelmed with shame.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Now you have arrived, and merely by seeing my affliction, you are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Did I say: “Bring to me and give to me from your necessities?”
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 or, “Free me from the hand of the enemy and rescue me from the hand of the strong?”
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Teach me, and I will be silent, and if by chance I have been ignorant of anything, instruct me.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 Why have you diminished the words of truth, when there is none of you who is able to offer proof against me?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 You prepare speeches as so much noise, and you offer words into the wind.
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 You encroach upon the orphan, and you strive to undermine your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Such is true, so finish what you have begun. Listen closely, and see if I lie.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Respond, I beg you, without contention, and, speaking what is just, pass judgment.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 And you will not find iniquity on my tongue, nor will foolishness resound in my throat.
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
