Job 32
1 But these three men ceased to answer Job, because he considered himself justified.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 And Eliu the son of Barachel the Buzite, of the kindred of Ram, was angry and indignant. But he was angry against Job because he described himself to be just in the presence of God.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 Moreover, he was indignant with his friends because they had not found a reasonable response, except in so far as they condemned Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Therefore, Eliu waited while Job was talking, for these were his elders that were speaking.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 But when he saw that these three were not able to respond, he was extremely angry.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 And so Eliu the son of Barachel the Buzite responded by saying: I am younger in years, and you are more ancient; therefore, I kept my head low, for I was afraid to reveal to you my opinion.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 For I had hoped that greater age would speak, and that a multitude of years would teach wisdom.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 But I see now that there is only breath in men, and that it is the inspiration of the Almighty that gives understanding.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 The wise are not the aged, nor do the elders understand judgment.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore, I will speak. Listen to me, and so I will show you my wisdom.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 For I have endured your words; I have paid attention to your deliberations, while you were being argumentative with words.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 And as long as I supposed that you were saying something, I considered; but now I see that there is none of you that is able to argue with Job and to respond to his words.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 So that you will not say, “We have found wisdom,” God has thrown him down, not man.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 He has said nothing to me, and I will not respond to him according to your words.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 Then they were filled with dread, and so they no longer responded, and they withdrew from their speechmaking.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 Therefore, because I have waited and they have not been speaking, for they stood firm and did not respond at all,
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I also will answer in my turn, and I will reveal my knowledge.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of words, and the feeling in my gut inspires me.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Yes, my stomach is like fermenting wine without a vent, which bursts the new containers.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I should speak, but I will also breathe a little; I will open my lips, and I will answer.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 I will not esteem the reputation of a man, and I will not equate God with man.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I do not know how long I will continue, and whether, after a while, my Maker might take me away.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
