Job 24
1 The times are not hidden from the Almighty; even those who know him, do not know his days.
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 Some have crossed the boundaries, plundered the flocks, and given them pasture.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 They have driven away the donkey of orphans, and have taken the cow from the widow as collateral.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 They have undermined the way of the poor, and have pressed together the meek of the earth.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Others, like wild asses in the desert, go forth to their work; by watching for prey, they obtain bread for their children.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 They reap a field that is not their own, and they harvest a vineyard that they have taken by force.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 They send men away naked, having taken the clothing of those who have no covering in the cold;
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 these are wet with the mountain rain, and, having no covering, they embrace the rocks.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 They have used violence to deprive orphans, and they have robbed the poor common people.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 From the naked and those who do not have enough clothing, and from the hungry, they have taken away sheaves of grain.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 They take their midday rest among the stockpiles of those who, though they have trodden the winepresses, suffer thirst.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 In the cities, they caused the men to groan and the spirit of the wounded to cry out, and so God does not allow this to go unpunished.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 They have been rebellious against the light; they have not known his ways, nor have they returned by his paths.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 The killer of men rises at first light; he executes the destitute and the poor, but, in truth, he is like a thief in the night.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 The eye of the adulterer waits for darkness, saying, “No eye will see me,” and he covers his face.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 He passes through houses in the nighttime, just as they had agreed among themselves in the daytime; and they are ignorant of the light.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 If sunrise should suddenly appear, it is treated by them like the shadow of death; and they walk in darkness, as if in light.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 He is nimble on the surface of water. His place on land is to be accursed. May he not walk by way of the vineyards.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19 May he cross from the snowy waters to excessive heat, and his sin, all the way to hell. (Sheol h7585)
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 Let mercy forget him. His charm is worms. Let him not be remembered, but instead be broken like an unfruitful tree.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 For he has fed on the barren, who does not bear fruit, and he has not done good to the widow.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 He has pulled down the strong by his strength, and, when he stands up, he will not have trust in his life.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 God has given him a place for repentance, and he abuses it with arrogance, but his eyes are upon his ways.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 They are lifted up for a little while, but they will not continue, and they will be brought low, just like all things, and they will be taken away, and, like the tops of the ears of grain, they will be crushed.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 But, if this is not so, who is able to prove to me that I have lied and to place my words before God?
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
