Job 19
1 But Job answered by saying:
Felele pedig Jób, és monda:
2 How long will you afflict my soul and wear me down with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 So, ten times you confound me and are not ashamed to oppress me.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Now, of course, if I have been ignorant, my ignorance will be with me.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 But you have risen up against me, and you accuse me to my disgrace.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 At least now you should understand that God has not afflicted me with a balanced judgment, though he has encompassed me with his scourges.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Behold, I will cry out, enduring violence, and no one will hear. I will announce loudly, but there is no one who may judge.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 He has hemmed in my path, and I cannot pass; he has added darkness to my difficult path.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He has plundered me of my glory, and he has stolen the crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He has destroyed me on every side, and I am lost, and, like an uprooted tree, he has taken away my hope.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 His fury has raged against me, and in this way he has treated me like his enemy.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 His troops have gathered together, and they have made their way to me, and they have besieged my tabernacle all around.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 He has put my brothers far from me, and my friends have withdrawn from me like strangers.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 My kinsmen have forsaken me, and those who knew me, have forgotten me.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 The inhabitants of my house and my maidservants treat me just as if I were a stranger, and I have been like a sojourner in their eyes.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 I called my servant, and he did not respond; I pleaded with him with my own mouth.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My wife has shuddered at my breath, and I have begged the sons of my loins.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even the foolish have looked down on me, and, when I withdrew from them, they spoke ill of me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Those who were sometimes my counselors, treat me like an abomination; and he whom I valued the most has turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Since my flesh has been consumed, my bone adheres to my skin, and only my lips have been left around my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Have mercy on me, have compassion on me, at least you my friends, because the hand of the Lord has touched me.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do you pursue me just as God does, and satiate yourselves with my flesh?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Who will grant to me that my words may be written down? Who will grant to me that they may be inscribed in a book,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 with an iron pen and a plate of lead, or else be carved in stone?
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 For I know that my Redeemer lives, and on the last day I will rise out of the earth.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And I will be enveloped again with my skin, and in my flesh I will see my God.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 It is he whom I myself will see, and he whom my eyes will behold, and no other. This, my hope, has taken rest in my bosom.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Why then do you now say: “Let us pursue him, and let us find a basis to speak against him?”
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 So then, flee from the face of the sword, for the sword is the avenger of iniquities; but know this: there is to be a judgment.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
