Job 16
1 Then Job, answering, said:
Felele pedig Jób, és monda:
2 I have often heard such things; you are all aggravating comforters.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Will there be no end to windy words? Or is it at all a burden to you, if you speak?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I, too, can speak like you; and I also wish that your soul favored my soul. I would also comfort you with speeches and would wag my head over you.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 I would strengthen you with my mouth, and would move my lips, as if being lenient to you.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 But what can I do? When I am speaking, my grief will not be quiet; and if I am quiet, it will not withdraw from me.
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 But now my grief has crushed me, and all my limbs have been reduced to nothing.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 My wrinkles bear witness against me, and a liar rises up against my face, contradicting me.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 He has gathered together his fury towards me, and, threatening me, he has roared against me with his teeth; my enemy has beheld me with terrible eyes.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 They have opened their mouths against me, and, reproaching me, they have struck me on the cheek; they are nourished by my sufferings.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God has confined me with the immoral, and he has delivered me into the hands of the impious.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 I, who once was wealthy, am now crushed. He has grabbed me by my neck; he has broken me and has placed me before him as a sign.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 He has surrounded me with his lances. He has severely wounded my lower back, he has not been lenient, and he has poured out my organs upon the earth.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 He has cut me with wound after wound. He has rushed upon me like a giant.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 I have sewn sackcloth over my skin, and I have covered my body with ashes.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face is swollen from weeping, and my eyelids have dimmed my vision.
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 These things I have endured without iniquity in my hand, while I held pure prayers before God.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 O earth, do not conceal my blood, nor let my outcry find a hiding place in you.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 For behold, my witness is in heaven, and my confidante is on high.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 My friends are full of words; my eye rains tears upon God.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 And I wish that a man might be so judged before God, just as the son of man is judged with his assistant!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 For behold, a few years pass by, and I am walking a path by which I will not return.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
