< Ecclesiastes 1 >

1 The words of Ecclesiastes, the son of David, the king of Jerusalem.
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 Ecclesiastes said: Vanity of vanities! Vanity of vanities, and all is vanity!
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 What more does a man have from all his labor, as he labors under the sun?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4 A generation passes away, and a generation arrives. But the earth stands forever.
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5 The sun rises and sets; it returns to its place, and from there, being born again,
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 it circles through the south, and arcs toward the north. The spirit continues on, illuminating everything in its circuit, and turning again in its cycle.
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 All rivers enter into the sea, and the sea does not overflow. To the place from which the rivers go out, they return, so that they may flow again.
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 Such things are difficult; man is not able to explain them with words. The eye is not satisfied by seeing, nor is the ear fulfilled by hearing.
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 What is it that has existed? The same shall exist in the future. What is it that has been done? The same shall continue to be done.
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 There is nothing new under the sun. Neither is anyone able to say: “Behold, this is new!” For it has already been brought forth in the ages that were before us.
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 There is no remembrance of the former things. Indeed, neither shall there be any record of past things in the future, for those who will exist at the very end.
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12 I, Ecclesiastes, was king of Israel at Jerusalem.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 And I was determined in my mind to seek and to investigate wisely, concerning all that is done under the sun. God has given this very difficult task to the sons of men, so that they may be occupied by it.
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 I have seen all that is done under the sun, and behold: all is emptiness and an affliction of the spirit.
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15 The perverse are unwilling to be corrected, and the number of the foolish is boundless.
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 I have spoken in my heart, saying: “Behold, I have achieved greatness, and I have surpassed all the wise who were before me in Jerusalem.” And my mind has contemplated many things wisely, and I have learned.
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 And I have dedicated my heart, so that I may know prudence and doctrine, and also error and foolishness. Yet I recognize that, in these things also, there is hardship, and affliction of the spirit.
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 Because of this, with much wisdom there is also much anger. And whoever adds knowledge, also adds hardship.
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.

< Ecclesiastes 1 >