Acts 20
1 Then, after the tumult ceased, Paul, calling the disciples to himself and exhorting them, said farewell. And he set out, so that he might go into Macedonia.
Miután pedig megszűnt a háborúság, magához hívta Pál a tanítványokat, és tőlük búcsút véve elindult, hogy Macedóniába menjen.
2 And when he had walked through those areas and had exhorted them with many sermons, he went into Greece.
Miután pedig azokat a tartományokat bejárta, és intette őket számos beszéddel, Görögországba ment.
3 After he had spent three months there, treacheries were planned against him by the Jews, just as he was about to sail into Syria. And having been advised of this, he return through Macedonia.
Ott töltött három hónapot, és mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amint Szíriába készült hajózni, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
4 Now those accompanying him were Sopater, the son of Pyrrhus from Beroea; and also the Thessalonians, Aristarchus and Secundus; and Gaius of Derbe, and Timothy; and also Tychicus and Trophimus from Asia.
Ázsiáig pedig elkísérte őt a béreai Szópatér, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz, Szekundusz és a derbei Gájus, Timóteus és az ázsiaiak közül Tükhikosz és Trofimosz.
5 These, after they had gone ahead, waited for us at Troas.
Ezek előrementek, és megvártak minket Tróászban.
6 Yet truly, we sailed from Philippi, after the days of Unleavened Bread, and in five days we went to them at Troas, where we stayed for seven days.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kieveztünk Filippiből, és elmentünk hozzájuk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk.
7 Then, on the first Sabbath, when we had assembled together to break bread, Paul discoursed with them, intending to set out the next day. But he prolonged his sermon into the middle of the night.
A hét első napján pedig a tanítványok összegyűltek a kenyér megszegésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta egészen éjfélig.
8 Now there were plenty of lamps in the upper room, where we were gathered.
Abban a házban pedig elegendő lámpás volt, ahol összegyűltek.
9 And a certain adolescent named Eutychus, sitting on the window sill, was being weighed down by a heavy drowsiness (for Paul was preaching at length). Then, as he went to sleep, he fell from the third floor room downward. And when he was lifted up, he was dead.
Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál hosszú ideig prédikált, elnyomta az álom, és leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.
10 When Paul had gone down to him, he laid himself over him and, embracing him, said, “Do not worry, for his soul is still within him.”
Pál pedig lement, ráborult és magához ölelve ezt mondta: „Ne háborogjatok, mert a lelke benne van.“
11 And so, going up, and breaking bread, and eating, and having spoken well on until daylight, he then set out.
Azután fölment, megszegte a kenyeret, evett, és sokáig, egészen virradatig beszélgettek, s úgy indult el.
12 Now they had brought the boy in alive, and they were more than a little consoled.
Az ifjat pedig élve hozták fel, és nagyon megvigasztalódtak.
13 Then we climbed aboard the ship and sailed to Assos, where we were to take in Paul. For so he himself had decided, since he was making the journey by land.
Mi pedig előrementünk a hajóra, Asszoszba eveztünk, s ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, mert ő maga gyalog akart jönni.
14 And when he had joined us at Assos, we took him in, and we went to Mitylene.
Mikor pedig Asszoszban összetalálkozott velünk, felvettük, és elmentünk Mitilénébe.
15 And sailing from there, on the following day, we arrived opposite Chios. And next we landed at Samos. And on the following day we went to Miletus.
Onnan elhajózva, másnap eljutottunk Khiosz elé, a következő nap pedig áthajóztunk Számoszba. Trogilliumban megszálltunk, s másnap mentünk Milétoszba.
16 For Paul had decided to sail past Ephesus, so that he would not be delayed in Asia. For he was hurrying so that, if it were possible for him, he might observe the day of Pentecost at Jerusalem.
Mert elhatározta Pál, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában, mert sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 Then, sending from Miletus to Ephesus, he called those greater by birth in the church.
Milétoszból azonban elküldött Efezusba, magához hívatta a gyülekezet véneit.
18 And when they had come to him and were together, he said to them: “You know that from the first day when I entered into Asia, I have been with you, for the entire time, in this manner:
Amikor pedig odamentek hozzá, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt,
19 serving the Lord, with all humility and despite the tears and trials which befell me from the treacheries of the Jews,
szolgálva az Úrnak teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és zaklatások között, melyeket a zsidók cselszövései miatt szenvedtem.
20 how I held back nothing that was of value, how well I have preached to you, and that I have taught you publicly and throughout the houses,
Semmitől sem vonakodtam, ami hasznos, hogy prédikáljak nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 testifying both to Jews and to Gentiles about repentance in God and faith in our Lord Jesus Christ.
bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22 And now, behold, being obliged in spirit, I am going to Jerusalem, not knowing what will happen to me there,
És most, íme, a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudva, mi vár ott énreám.
23 except that the Holy Spirit, throughout every city, has cautioned me, saying that chains and tribulations await me at Jerusalem.
Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy reám fogság és nyomorúság vár.
24 But I dread none of these things. Neither do I consider my life to be more precious because it is my own, provided that in some way I may complete my own course and that of the ministry of the Word, which I received from the Lord Jesus, to testify to the Gospel of the grace of God.
De semmivel sem törődök, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 And now, behold, I know that you will no longer see my face, all of you among whom I have traveled, preaching the kingdom of God.
És most, íme, tudom, nem látjátok többé az én orcámat, egyikőtök sem, akik között jártam, prédikálva az Istennek országát.
26 For this reason, I call you as witnesses on this very day: that I am clean from the blood of all.
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok.
27 For I have not turned aside in the least from announcing every counsel of God to you.
Mert nem vonakodtam, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.
28 Take care of yourselves and of the entire flock, over which the Holy Spirit has stationed you as Bishops to rule the Church of God, which he has purchased by his own blood.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 I know that after my departure ravenous wolves will enter among you, not sparing the flock.
Mert én tudom azt, hogy távozásom után közétek gonosz farkasok jönnek, akik nem kedveznek a nyájnak.
30 And from among yourselves, men will rise up, speaking perverse things in order to entice disciples after them.
Sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magukhoz vonzzák.
31 Because of this, be vigilant, retaining in memory that throughout three years I did not cease, night and day, with tears, to admonish each and every one of you.
Azért vigyázzatok, emlékezve arra, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 And now, I commend you to God and to the Word of his grace. He has the power to build up, and to give an inheritance to all who are sanctified.
Most pedig, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelme igéjének, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek minden megszenteltek között.
33 I have coveted neither silver and gold, nor apparel,
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam,
34 as you yourselves know. For that which was needed by me and by those who are with me, these hands have provided.
sőt magatok tudjátok, hogy magam szükségleteiről, és a velem lévőkéről kezeim gondoskodtak.
35 I have revealed all things to you, because by laboring in this way, it is necessary to support the weak and to remember the words of the Lord Jesus, how he said, ‘It is more blessed to give than to receive.’”
Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint kapni.“
36 And when he had said these things, kneeling down, he prayed with all of them.
Mikor ezeket elmondta, térdre esve imádkozott velük együtt.
37 Then a great weeping occurred among them all. And, falling upon the neck of Paul, they kissed him,
Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak, Pálnak nyakába borultak és csókolgatták őt.
38 being grieved most of all over the word which he had said, that they would never see his face again. And they brought him to the ship.
Kiváltképpen azon a szaván keseredtek el, amelyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.
