< 2 Corinthians 2 >

1 But I determined this within myself, not to return again to you in sorrow.
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.
2 For if I make you sorrowful, then who is it that can make me glad, except the one who is made sorrowful by me?
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, hacsak nem az, a kit én megszomorítok?
3 And so, I wrote this same thing to you, so that I might not, when I arrive, add sorrow to sorrow for those with whom I ought to rejoice, having confidence in you in all things, so that my joy may be entirely yours.
És azért írtam nektek éppen azt, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak meg azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 For with much tribulation and anguish of heart, I wrote to you with many tears: not so that you would be sorrowful, but so that you might know the charity that I have more abundantly toward you.
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam nektek, sok könnyhullatással, de nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amelyet kiváltképpen irántatok érzek.
5 But if anyone has brought sorrow, he has not sorrowed me. Yet, for my part, this is so that I might not burden all of you.
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket, mindnyájatokat.
6 Let this rebuke be sufficient for someone like this, for it has been brought by many.
Elég ilyennek a többség részéről való megbüntetése.
7 So then, to the contrary, you should be more forgiving and consoling, lest perhaps someone like this may be overwhelmed with excessive sorrow.
Most már inkább ti is bocsássatok meg neki és vigasztaljátok, hogy a felettébb való bánat meg ne eméssze.
8 Because of this, I beg you to confirm your charity toward him.
Azért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 It was for this reason, also, that I wrote, so that I might know, by testing you, whether you would be obedient in all things.
Mert azért is írtam, hogy bizonyosan megtudjam, hogy mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 But anyone whom you have forgiven of anything, I also forgive. And then, too, anyone I have forgiven, if I have forgiven anything, it was done in the person of Christ for your sakes,
Akinek pedig megbocsáttok valamit, annak én is megbocsátok. Mert ha volt mit megbocsátanom, én megbocsátottam. Tiértetek cselekedtem ezt a Krisztus színe előtt, hogy meg ne csaljon minket a sátán,
11 so that we would not be circumvented by Satan. For we are not ignorant of his intentions.
mert jól ismerjük az ő szándékait.
12 And when I had arrived at Troas, because of the Gospel of Christ, and a door had opened to me in the Lord,
Amikor pedig Tróászba mentem a Krisztus evangéliuma ügyében, és kapu nyílt előttem az Úrban, nem volt a lelkemnek nyugalma, mivel nem találtam Tituszt, az én atyámfiát,
13 I had no rest within my spirit, because I was not able to find Titus, my brother. So, saying goodbye to them, I set out for Macedonia.
elbúcsúztam tehát tőlük és elmentem Macedóniába.
14 But thanks be to God, who always brings triumph to us in Christ Jesus, and who manifests the fragrance of his knowledge through us in every place.
De legyen hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk.
15 For we are the sweet fragrance of Christ for God, both with those who are being saved and with those who are perishing.
Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten számára, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.
16 To the one, certainly, the fragrance is of death unto death. But to the other, the fragrance is of life unto life. And concerning these things, who is so suitable?
Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És ki alkalmas erre?
17 For we are not like many others, adulterating the Word of God. But instead, we speak with sincerity: from God, before God, and in Christ.
Mert nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk Isten előtt a Krisztusban.

< 2 Corinthians 2 >