2 Chronicles 7
1 And when Solomon had completed pouring out his prayers, fire descended from heaven, and it devoured the holocausts and the victims. And the majesty of the Lord filled the house.
És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat,
2 Neither were the priests able to enter into the temple of the Lord, because the majesty of the Lord had filled the temple of the Lord.
Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát.
3 Moreover, all the sons of Israel saw the fire descending, and the glory of the Lord upon the house. And falling prone upon the ground, on the layer of pavement stones, they adored and praised the Lord: “For he is good. For his mercy is everlasting.”
És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való!
4 Then the king and all the people were immolating victims before the Lord.
A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr előtt.
5 And so, king Solomon slaughtered victims: twenty-two thousand oxen, and one hundred twenty thousand rams. And the king and the entire people dedicated the house of God.
Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és ekképen szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.
6 Then the priests and the Levites were standing in their offices, with the instruments of music for the Lord, which king David made in order to praise the Lord: “For his mercy is eternal.” And they were playing the hymns of David with their hands. And the priests were sounding out with trumpets before them, and all of Israel was standing.
A papok pedig foglalatosok valának az ő tisztökben; a Léviták is az Úrnak minden zengő szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az ő irgalmassága) a Dávid dicséretivel mely kezökbe adatott; a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.
7 Also, Solomon sanctified the middle of the atrium in front of the temple of the Lord. For he had offered the holocausts and the fat of peace offerings in that place because the bronze altar, which he had made, had not been able to support the holocausts and the sacrifices and the fat.
És felszentelé Salamon a középső pitvart, a mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze égőáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadóáldozat kövére.
8 Therefore, Solomon kept the solemnity, at that time, for seven days, and all of Israel with him, a very great assembly, from the entrance of Hamath, even to the torrent of Egypt.
És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.
9 And on the eighth day, he held a solemn gathering, because he had dedicated the altar over seven days, and he had celebrated the solemnity over seven days.
A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.
10 And so, on the twenty-third day of the seventh month, he dismissed the people to their dwellings, joyful and glad over the good that the Lord had done for David, and for Solomon, and for his people Israel.
A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével Izráellel.
11 And Solomon completed the house of the Lord, and the house of the king, and all that he had resolved in his heart to do for the house of the Lord, and for his own house. And he prospered.
És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.
12 Then the Lord appeared to him by night, and said: “I have heard your prayer, and I have chosen this place for myself as a house of sacrifice.
Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.
13 If I close up heaven, so that no rain will fall, or if I order and instruct the locust to devour the land, or if I send a pestilence among my people,
Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen eső; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:
14 and if my people, over whom my name has been invoked, being converted, will have petitioned me and sought my face, and will have done penance for their wicked ways, then I will heed them from heaven, and I will forgive their sins, and I will heal their land.
És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.
15 Also, my eyes will be open, and my ears will be attentive, to the prayer of him who shall pray in this place.
Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.
16 For I have chosen and sanctified this place, so that my name may be there continually, and so that my eyes and my heart may remain there, for all days.
Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.
17 And as for you, if you will walk before me, just as your father David walked, and if you will act in accord with all that I have instructed you, and if you will observe my justices and judgments,
És ha te előttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:
18 I will raise up the throne of your kingdom, just as I promised to your father David, saying: ‘There shall not be taken away a man from your stock who will be ruler in Israel.’
Megerősítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyiszékiből.
19 But if you will have turned away, and will have forsaken my justices and my precepts, which I have set before you, and going astray, you serve strange gods, and you adore them,
De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket előtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok előtt meghajoltok:
20 I will uproot you from my land, which I gave to you, and from this house, which I sanctified to my name, and I will cast it away from before my face, and I will deliver it to be a parable and an example for all the peoples.
Kiszaggatom őket az én földemből, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elől elvetem; tanulságul és példabeszédül adom őket minden nemzetségnek.
21 And this house will be like a proverb to all who pass by. And being astonished, they shall say: ‘Why has the Lord acted this way toward this land and toward this house?’
És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenő álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?
22 And they shall respond: ‘Because they abandoned the Lord, the God of their fathers, who led them away from the land of Egypt, and they took hold of foreign gods, and they adored and worshipped them. Therefore, all these evils have overwhelmed them.’”
És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki őket kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.
