1 Samuel 18
1 And it happened that, when he had completed speaking to Saul, the soul of Jonathan adhered to the soul of David, and Jonathan loved him like his own soul.
És volt, amint elvégezte beszédjét Sáullal, Jónátán lelke hozzá volt kötve Dávid lelkéhez; szerette őt Jónátán, mint lelkét.
2 And Saul took him that day, and would not permit him to return to his father’s house.
És vette őt Sául ama napon és nem engedte visszatérnie atyja házába.
3 Then David and Jonathan formed a pact. For he loved him like his own soul.
És kötött Jónátán szövetséget Dáviddal, mivel szerette őt mint a lelkét.
4 And Jonathan took off the coat that he was wearing, and he gave it to David, with the rest of his garments, even to his sword and bow, and even his belt.
Levetette magáról Jónátán a köpenyt, mely rajta volt és odaadta Dávidnak, meg ruháit, kardját is, íját is, övét is.
5 Also, David went out to do everything whatsoever that Saul sent him to do, and he conducted himself prudently. And Saul set him over men of war. And he was acceptable in the eyes of the entire people, and most of all in the sight of the servants of Saul.
És midőn kivonult Dávid, bármerre küldte őt Sául, boldogult, és tette őt Sául a harcosok fölé; és kedves volt az egész nép szemeiben és Sául szolgáinak szemeiben is.
6 Now when David returned, after he had struck down the Philistine, the women went out, from all the cities of Israel, leading the singing and dancing, rejoicing with timbrels and bells, so as to meet king Saul.
Történt pedig, mikor megjöttek, mikor visszatért Dávid megvervén a filiszteust, kivonultak az asszonyok, mind az Izrael városaiból, énekelve és táncolva Sául király elejébe, dobokkal, örömmel és hangszerekkel.
7 And the women sang, as they played, saying, “Saul has struck down a thousand, and David ten thousand.”
És megszólaltak a játszó asszonyok és mondták: Megverte Sául a maga ezreit, Dávid meg a tízezreit.
8 Then Saul became exceedingly angry, and this word was displeasing in his eyes. And he said: “They have given David ten thousand, and to me they gave only one thousand. What is left for him, except the kingdom itself?”
De bosszúságára volt ez Sáulnak nagyon és rossznak tetszett szemeiben ez a dolog és mondta: Adtak Dávidnak tízezreket, nekem pedig adták az ezreket – még csak a királyságot neki!
9 Therefore, Saul did not regard David with a good eye, from that day and thereafter.
És irigy szemmel nézte Sául Dávidot azon napon túl.
10 Then, on the next day, the evil spirit from God assailed Saul, and he prophesied in the midst of his house. And David played with his hand, just as at every other time. And Saul held a lance in his hand.
Volt másnap, rászökött Istennek egy gonosz szelleme Sáulra, és prófétázott a házban, Dávid pedig hárfázott kezével, mint minden napon; és a dárda Sául kezében volt.
11 And he threw it, thinking that he would be able to fix David to the wall. And David stepped aside twice, from before his face.
Ekkor hajította Sául a dárdát és mondta: Hadd szegezem Dávidot a falhoz; de Dávid kitért előle kétszer.
12 And Saul feared David, because the Lord was with him, but he had withdrawn from Saul.
És félt Sául Dávidtól, mert vele volt az Örökkévaló, Sáultól pedig eltávozott.
13 Therefore, Saul sent him away from himself, and he made him tribune over one thousand men. And he entered and departed in the sight of the people.
Eltávolította őt Sául magától és megtette őt ezredestisztjének; ki- és bevonult tehát a. nép előtt.
14 Also, David acted prudently in all his ways, and the Lord was with him.
És Dávid szerencsés volt mind az útjain és az Örökkévaló vele volt.
15 And so, Saul saw that he was exceedingly prudent, and he began to be wary of him.
S midőn látta Sául, hogy nagyon szerencsés, rettegett tőle.
16 But all of Israel and Judah loved David. For he entered and departed before them.
Egész Izrael és Jehúda pedig szerette Dávidot, mert ő ki- és bevonult előttük.
17 And Saul said to David: “Behold, my elder daughter, Merab. I will give her to you as wife. Only be a valiant man, and fight the wars of the Lord.” Now Saul was considering within himself, saying, “Let not my hand be upon him, but let the hands of the Philistines be upon him.”
És szólt Sául Dávidhoz: Íme, nagyobbik leányom Méráb – azt adom neked feleségül, csak legyél nekem derék emberem és harcold az Örökkévaló harcait. Sául ugyanis mondta: Ne legyen a kezem rajta, hanem legyen rajta a filiszteusok keze.
18 Then David said to Saul, “Who am I, and what is my life, and what is my father’s kinship within Israel, that I should be the son-in-law of the king?”
Szólt Dávid Sáulhoz: Mi vagyok én és mi az életem – atyám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?
19 Then it happened that, at the time when Merab, the daughter of Saul, was to be given to David, she was given to Adriel, the Meholathite, as wife.
Történt pedig, amely időben oda kellett adni Mérábot, Sául leányát Dávidnak, odaadatott ő a Mechólabeli Adríélnek feleségül.
20 Now Michal, the other daughter of Saul, loved David. And this was reported to Saul, and it pleased him.
S megszerette Míkhál, Sául leánya Dávidot; tudtára adták ezt Sáulnak és helyesnek tetszett a dolog szemeiben.
21 And Saul said, “I will give her to him, so that she may be a stumbling block to him, and so that the hand of the Philistines may be upon him.” And Saul said to David, “In two things, you shall be my son-in-law today.”
És mondta Sául: Odaadom neki, hogy legyen neki tőrül és hogy legyen rajta a filiszteusok keze. Erre szólt Sául Dávidhoz: Két módon válhatsz ma vőmmé.
22 And Saul commanded his servants to speak to David privately, saying: “Behold, you are pleasing to the king, and all his servants love you. Now therefore, be the son-in-law of the king.”
S megparancsolta Sául a szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titkon, mondván: íme, kedvet talált benned a király és mind a szolgái szeretnek téged; most tehát vejévé legyél a királynak.
23 And the servants of Saul spoke all these words to the ears of David. And David said: “Does it seem a small matter to you, to be the son-in-law of the king? I am but a poor and unimportant man.”
Midőn elmondták Sául szolgái Dávid fülébe e szavakat, mondta Dávid: Csekélység-e a ti szemeitekben vejévé lenni a királynak, holott én szegény és csekély ember vagyok
24 And the servants reported to Saul, saying, “David has spoken words in this manner.”
És tudtára adták Sául szolgái neki, mondván: E szavak szerint szólt Dávid.
25 Then Saul said, “Speak in this way to David: The king does not have need of any dowry, but only one hundred foreskins from the Philistine men, so that he may be vindicated from the enemies of the king.” So did Saul think to deliver David into the hands of the Philistines.
Erre mondta Sául: Így mondjátok Dávidnak: nincs kedve a királynak jegypénzre, hanem a filiszteusoknak száz előbőrére, hogy bosszút állj a király ellenségein. – Sául ugyanis úgy gondolta, hogy Dávidot a filiszteusok kezébe ejtse.
26 And when his servants had repeated to David the words that Saul had spoken, the word was pleasing in the eyes of David, so that he would become son-in-law of the king.
És tudtára adták szolgái Dávidnak e szavakat, és helyesnek tetszett a dolog Dávid szemeiben, hogy vejévé váljék a királynak. Nem teltek el a napok,
27 And after a few days, David, rising up, went with the men who were under him, and he struck down two hundred men of the Philistines. And he brought their foreskins, and he counted them out for the king, so that he might be his son-in-law. And so, Saul gave to him his daughter Michal as wife.
és felkelt Dávid, elment ő meg emberei, levert a filiszteusok közül kétszáz embert, és elvitte Dávid az előbőreiket és teljesen átadták a királynak, hogy vejévé váljék a királynak; ekkor feleségül adta neki Sául a leányát, Míkhált.
28 And Saul saw and understood that the Lord was with David. And Michal, the daughter of Saul, loved him.
Látta Sául és megtudta, hogy az Örökkévaló Dáviddal van; Míkhál pedig, Sául leánya, szerette őt.
29 And Saul began to fear David all the more. And Saul became the enemy of David, every day.
S még inkább félt Sául Dávidtól; és Sául ellensége lett Dávidnak minden időben.
30 And the leaders of the Philistines departed. And from the beginning of their departure, David conducted himself more prudently than all the servants of Saul, and his name became exceedingly celebrated.
Kivonultak a filiszteusok vezérei; és volt, ahányszor kivonultak, szerencsésebb volt Dávid mind a Sául szolgáinál és tiszteltté lett a neve nagyon.
