Psalms 88
1 A song of a Psalm for the sons of Core for the end, upon Maeleth for responsive [strains], of instruction for Aeman the Israelite. O Lord God of my salvation, I have cried by day and in the night before you.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer come in before you; incline your ear to my supplication, O Lord.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I have been reckoned with them that go down to the pit; I became as a man without help;
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 free amongst the dead, as the slain ones cast out, who sleep in the tomb; whom you remember no more; and they are rejected from your hand.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 They laid me in the lowest pit, in dark [places], and in the shadow of death.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Your wrath has pressed heavily upon me, and you have brought upon me all your billows. (Pause)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 You have removed my acquaintance far from me; they have made me an abomination to themselves; I have been delivered up, and have not gone forth.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mine eyes are dimmed from poverty; but I cried to you, O Lord, all the day; I spread forth my hands to you.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Will you work wonders for the dead? or shall physicians raise [them] up, that they shall praise you?
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Shall any one declare your mercy in the tomb? and your truth in destruction?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Shall your wonders be known in darkness? and your righteousness in a forgotten land?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 But I cried to you, O Lord; and in the morning shall my prayer prevent you.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Therefore, O Lord, do you reject my prayer, [and] turn your face away from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I am poor and in troubles from my youth; and having been exalted, I was brought low and into despair.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Your wrath has passed over me; and your terrors have greatly disquieted me.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They compassed me like water; all the day they beset me together.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 You have put far from me [every] friend, and mine acquaintances because of [my] wretchedness.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
