Psalms 81
1 For the end, a Psalm for Asaph, concerning the wine presses. Rejoice you in God our helper; shout aloud to the God of Jacob.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Take a psalm, and produce the timbrel, the pleasant lute with the harp.
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blow the trumpet at the new moon, in the glorious day of your feast.
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For [this] is an ordinance for Israel, and a statute of the God of Jacob.
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 He made it [to be] a testimony in Joseph, when he came forth out of the land of Egypt: he heard a language which he understood not.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 He removed his back from burdens: his hands slaved in making the baskets.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 You did call upon me in trouble, and I delivered you; I heard you in the secret place of the storm: I proved you at the water of Strife. (Pause)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Hear, my people, and I will speak to you, O Israel; and I will testify to you: if you will listen to me;
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 there shall be no new god in you; neither shall you worship a strange god.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 For I am the Lord your God, that brought you out of the land of Egypt: open your mouth wide, and I will fill it.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 But my people listened not to my voice; and Israel gave no heed to me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 So I let them go after the ways of their own hearts: they will go on in their own ways.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 If my people had listened to me, if Israel had walked in my ways,
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 I should have put down their enemies very quickly, and should have laid my hand upon those that afflicted them.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 The Lord's enemies [should have] lied to him: but their time shall be for ever.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 And he fed them with the fat of wheat; and satisfied them with honey out of the rock.
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
