Psalms 77
1 For the end, for Idithun, a Psalm of Asaph. I cried to the Lord with my voice, yes, my voice [was addressed] to God; and he gave heed to me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In the day of mine affliction I earnestly sought the Lord; [even] with my hands by night before him, and I was not deceived; my soul refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remembered God, and rejoiced; I poured out my complaint, and my soul fainted. (Pause)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 All mine enemies set a watch [against me]: I was troubled, and spoke not.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I considered the days of old, and remembered ancient years.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 And I meditated; I communed with my heart by night, and diligently searched my spirit, [saying],
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Will the Lord cast off for ever? and will he be well pleased no more?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Will he cut off his mercy for ever, even for ever and ever?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Will God forget to pity? or will he shut up his compassions in his wrath? (Pause)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 And I said, Now I have begun; this is the change of the right hand of the Most High.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I remembered the works of the Lord; for I will remember your wonders from the beginning.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 And I will meditate on all your works, and will consider your doings.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 O God, your way is in the sanctuary; who is a great God as our God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 You are the God that do wonders; you have made known your power amongst the nations.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 You have with your arm redeemed your people, the sons of Jacob and Joseph. (Pause)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw you, O God, the waters saw you, and feared; and the depths were troubled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 [There was] an abundant sound of waters: the clouds uttered a voice; for your arrows went abroad.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The voice of your thunder was abroad, and around your lightnings appeared to the world; the earth trembled a quaked.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Your way is in the sea, and your paths in many waters, and your footsteps can’t be known.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 You did guide your people as sheep by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
