Psalms 35
1 [A Psalm] of David. Judge you, O Lord, them that injure me, fight against them that fight against me.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Take hold of shield and buckler, and arise for my help.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Bring forth a sword, and stop [the way] against them that persecute me: say to my soul, I am your salvation.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Let them that seek my soul be ashamed and confounded: let them that devise evils against me be turned back and put to shame.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Let them be as dust before the wind, and an angel of the Lord afflicting them.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Let their way be dark and slippery, and an angel of the Lord persecuting them.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 For without cause they have hid for me their destructive snare: without a cause they have reproached my soul.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Let a snare which they know not come upon them; and the gin which they hid take them; and let them fall into the very same snare.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 But my soul shall exult in the Lord: it shall delight in his salvation.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 All my bones shall say, O Lord, who is like to you? delivering the poor out of the hand of them that are stronger than he, yes, the poor and needy one from them that spoil him.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Unjust witnesses arose, and asked me of things I new not.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 They rewarded me evil for good, and bereavement to my soul.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 But I, when they troubled me, put on sackcloth, and humbled my soul with fasting: and my prayer shall return to my [own] bosom.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 I behaved agreeably towards them as [if it had been] our neighbour [or] brother: I humbled myself as one mourning and sad of countenance.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 Yet they rejoiced against me, and plagues were plentifully brought against me, and I knew [it] not: they were scattered, but repented not.
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 They tempted me, they sneered at me most contemptuously, they gnashed their teeth upon me.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 O Lord, when will you look upon me? Deliver my soul from their mischief, mine only-begotten one from the lions.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 I will give thanks to you even in a great congregation: in an abundant people I will praise you.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Let not them that are mine enemies without a cause rejoice against me; who hate me for nothing, and wink with their eyes.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 For to me they spoke peaceably, but imagined deceits in [their] anger.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 And they opened wide their mouth upon me; they said Aha, aha, our eyes have seen [it].
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 You have seen [it], O Lord: keep not silence: O Lord, withdraw not [yourself] from me.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Awake, O Lord, and attend to my judgement, [even] to my cause, my God and my Lord.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Judge me, O Lord, according to your righteousness, O Lord my God; and let them not rejoice against me.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Let them not say in their hearts, Aha, aha, [it is pleasing] to our soul: neither let them say, We have devoured him.
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Let them be confounded and ashamed together that rejoice at my afflictions: let them be clothed with shame and confusion that speak great swelling words against me.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Let them that rejoice in my righteousness exult and be glad: and let them say continually, The Lord be magnified, who desire the peace of his servant.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 And my tongue shall meditate on your righteousness, [and] on your praise all the day.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
