Psalms 17
1 A prayer of David. Listen, O Lord of my righteousness, attend to my petition; give ear to my prayer not [uttered] with deceitful lips.
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 Let my judgement come forth from your presence; let mine eyes behold righteousness.
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 You has proved mine heart; you have visited [me] by night; you have tried me as with fire, and unrighteousness has not been found in me: [I am purposed] that my mouth shall not speak [amiss].
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 As for the works of men, by the words of your lips I have guarded [myself from] hard ways.
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 Direct my steps in your paths, that my steps slip not.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 I have cried, for you heard me, O God: incline your ear to me, and listen to my words.
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Show the marvels of your mercies, you that save them that hope in you.
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Keep me as the apple of the eye from those that resist your right hand: you shall screen me by the covering of your wings,
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 from the face of the ungodly that have afflicted me: mine enemies have compassed about my soul.
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 They have enclosed [themselves with] their own fat: their mouth has spoken pride.
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 They have now cast me out and compassed me round about: they have set their eyes [so as] to bow them down to the ground.
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 They laid wait for me as a lion ready for prey, and like a lion's whelp dwelling in secret [places].
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Arise, O Lord, prevent them, and cast them down: deliver my soul from the ungodly: [draw] your sword,
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 because of the enemies of your hand: O Lord, destroy them from the earth; scatter them in their life, though their belly has been filled with your hidden [treasures]: they have been satisfied with uncleanness, and have left the remnant [of their possessions] to their babes.
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 But I shall appear in righteousness before your face: I shall be satisfied when your glory appears.
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
