Psalms 144
1 [A Psalm] of David concerning Goliad. Blessed [be] the Lord my God, who instructs my hands for battle, [and] my fingers for war.
Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2 My mercy, and my refuge; my helper, and my deliverer; my protector, in whom I have trusted; who subdues my people under me.
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
3 Lord, what is man, that you are made known to him? or the son of man, that you take account of him?
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Man is like to vanity: his days pass as a shadow.
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 O Lord, bow your heavens, and come down: touch the mountains, and they shall smoke.
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Send lightning, and you shall scatter them: send forth your arrows, and you shall discomfit them.
Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Send forth your hand from on high; rescue me, and deliver me out of great waters, out of the hand of strange children;
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
8 whose mouth has spoken vanity, and their right hand is a right hand of iniquity.
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 O God, I will sing a new song to you: I will play to you on a lute of ten strings.
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 [Even] to him who gives salvation to kings: who redeems his servant David from the hurtful sword.
Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
11 Deliver me, and rescue me from the hand of strange children, whose mouth has spoken vanity, and their right hand is a right hand of iniquity;
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 whose children are as plants, strengthened in their youth: their daughters are beautiful, sumptuously adorned after the similitude of a temple.
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Their garners are full, and bursting with one kind of store after another; their sheep are prolific, multiplying in their streets.
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
14 Their oxen are fat: there is no falling down of a hedge, nor going out, nor cry in their folds.
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Men bless the people to whom this lot belongs, [but] blessed is the people whose God is the Lord.
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
