Psalms 10
1 Why stand you afar off, O Lord? [why] do you overlook [us] in times of need, in affliction?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 While the ungodly one acts proudly, the poor is hotly pursued: [the wicked] are taken in the crafty counsels which they imagine.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 Because the sinner praises himself for the desires of his heart; and the unjust one blesses himself.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 The sinner has provoked the Lord: according to the abundance of his pride he will not seek after [him]: God is not before him.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 His ways are profane at all times; your judgements are removed from before him: he will gain the mastery over all his enemies.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 For he has said in his heart, I shall not be moved, [continuing] without evil from generation to generation.
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 Whose mouth is full of cursing, and bitterness, and fraud: under his tongue are trouble and pain.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 He lies in wait with rich [men] in secret places, in order to kill the innocent: his eyes are set against the poor.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 He lies in wait in secret as a lion in his den: he lies in wait to ravish the poor, to ravish the poor when he draws him [after him]: he will bring him down in his snare.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 He will bow down and fall when he has mastered the poor.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 For he has said in his heart, God has forgotten: he has turned away his face so as never to look.
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Arise, O Lord God; let your hand be lifted up: forget not the poor.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Therefore, has the wicked provoked God? for he has said in his heart, He will not require [it].
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 You see [it]; for you do observe trouble and wrath, to deliver them into your hands: the poor has been left to you; you were a helper to the orphan.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Break you the arm of the sinner and wicked man: his sin shall be sought for, and shall not be found.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 The Lord shall reign for ever, even for ever and ever: you Gentiles shall perish out his land.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 The Lord has heard the desire of the poor: your ear has inclined to the preparation of their heart;
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 to plead for the orphan and afflicted, that man may no more boast upon the earth.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
