Malachias 1
1 The burden of the word of the Lord to Israel by the hand of his messenger. Lay [it], I pray you, to heart.
Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraélhez, Maleáki által.
2 I have loved you, says the Lord. And you said, Wherein have you loved us? Was not Esau Jacob's brother? says the Lord: yet I loved Jacob,
Szeretlek titeket, mondja az Örökkévaló. És ti azt mondjátok: miben szeretsz minket?
3 and hated Esau and laid waste his borders, and made his heritage as dwellings of the wilderness?
Nemde testvére Ézsau Jákobnak, úgymond az Örökkévaló, és én Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: és tettem hegyeit pusztasággá és birtokát a puszta sakálainak adtam.
4 Because one will say, Idumea has been overthrown, but let us return and rebuild the desolate places; thus says the Lord Almighty, They shall build, but I will throw down; and they shall be called The borders of wickedness, and, The people against whom the Lord has set himself for ever.
Midőn azt mondja Edóm: romba döntettünk, de újra felépítjük a romokat – így szól az Örökkévaló, a seregek ura: ők építeni fognak, de én lerontok; és majd nevezik őket: Gonoszság területe és azon nép, melyet elátkozott az Örökkévaló mindörökre.
5 And your eyes shall see, and you shall say, The Lord has been magnified upon the borders of Israel.
Szemeitek pedig látják majd és ti magatok mondjátok; Nagy az Örökkévaló, túl Izraél határán!
6 A son honours [his] father, and a servant his master: if then I am a father, where is mine honour? and if I am a master, where is my fear? says the Lord Almighty. You the priests are they that despise my name: yet you said, Wherein have we despised your name?
Fiú tiszteli atyját, és szolga az urát. De ha atya vagyok, hol van tiszteletem, és ha úr vagyok, hol van félelmem? mondja az Örökkévaló, a seregek ura: – néktek ti papok, nevemnek megvetői! De ti mondjátok: mivel vetettük meg a nevedet?
7 In that you bring to mine altar polluted bread; and you said, Wherein have you polluted it? In that you say, The table of the Lord is polluted, and that which was set thereon you have despised.
Azzal, hogy hoztok oltáromra bemocskolt kenyeret! De ti mondjátok: mivel mocskoltunk volna be téged? Azzal, hogy mondjátok: az Örökkévaló asztala megvetni való.
8 For if you bring a blind [victim] for sacrifices, [is it] not evil? and if you bring the lame or the sick, [is it] not evil? offer it now to your ruler, [and see] if he will receive you, if he will accept your person, says the Lord Almighty.
S midőn hoztok vakot áldozásra, nincs baj, s midőn hoztok sántát és beteget, nincs baj? Mutasd csak be helytartódnak, vajon kedvelni fog-e téged, avagy tekintetbe vesz-e téged, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
9 And now entreat the face of your God, and make supplication to him. These things have been done by your hands; shall I accept you? says the Lord Almighty.
Most tehát könyörögjetek csak az Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk! A ti kezetekből lett ez! Tekintetbe vehet-e bárkit közűletek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
10 Because even amongst you the doors shall be shut, and [one] will not kindle [the fire of] mine altar for nothing, I have no pleasure in you, says the Lord Almighty, and I will not accept a sacrifice at your hands.
Ki is volna köztetek, hogy bezárná az ajtókat, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nincs nekem kedvem bennetek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, és áldozatot nem kedvelek a kezetekből!
11 For from the rising of the sun even to the going down [thereof] my name has been glorified amongst the Gentiles; and in every place incense is offered to my name, and a pure offering: for my name is great amongst the Gentiles, says the Lord Almighty.
Mert napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a nemzetek között: és minden helyen füstölögtetnek, áldoznak az én nevemnek, és pedig tiszta áldozatot; – mert nagy az én nevem a nemzetek közt, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
12 But you profane it, in that you say, The table of the Lord is polluted, and his meats set thereon are despised.
Ti pedig megszentségtelenítitek azt azzal, hogy mondjátok: az Úrnak asztala – bemocskolt az már, s az ő, jövedelme – megvetni való annak evése.
13 And you said, These [services] are troublesome: therefore I have utterly rejected them with scorn, says the Lord Almighty: and you brought in torn victims, and lame, and sick: if then you should bring an offering, shall I accept them at your hands? says the Lord Almighty.
És azt mondjátok: íme, minő fáradalom! és fújtok rája. mondja, az Örökkévaló, a seregek ura; és elhoztok rablottat meg a sántát és a beteget, így hozzátok az áldozatot, – vajon kedvelhetem-e azt kezetekből, mondja az Örökkévaló.
14 And cursed [is the man] who had the power, and possessed a male in his flock, and whose vow is upon him, and who sacrifices a corrupt thing to the Lord: for I am a great King, says the Lord Almighty, and my name is glorious amongst the nations.
És átkozott is a ki fondorkodik: van ugyan a nyájában hím állat, de fogad és áldoz hibásat az Úrnak. Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és a nevem félelmetes a nemzetek között.
