Lamentations 5
1 Remember, O Lord, what has happened to us: behold, and look on our reproach.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance has been turned away to aliens, our houses to strangers:
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 we are become orphans, we have no father, our mothers are as widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 We have drunk our water for money; our wood is sold to us [for a burden] on our neck:
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 we have been persecuted, we have laboured, we have had no rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Egypt gave the hand [to us], Assur to their own satisfaction.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned, [and] are not: we have borne their iniquities.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants have ruled over us: there is none to ransom [us] out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 We shall bring in our bread with [danger of] our lives, because of the sword of the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin is blackened like an oven; they are convulsed, because of the storms of famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 They humbled the women in Sion, the virgins in the cities of Juda.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes were hanged up by their hands: the elders were not honoured.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 The chosen men lifted up [the voice in] weeping, and the youths fainted under the wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 And the elders ceased from the gate, the chosen men ceased from their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 The joy of our heart has ceased; our dance is turned into mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown has fallen [from] our head: yes, woe to us! for we have sinned.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 For this has grief come; our heart is sorrowful: for this our eyes are darkened.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Over the mountain of Sion, because it is made desolate, foxes have walked therein.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 But you, O Lord, shall dwell for ever; your throne [shall endure] to generation and generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Therefore will you utterly forget us, and abandon us a long time?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Turn us, O Lord, to you, and we shall be turned; and renew our days as before.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 For you have indeed rejected us; you have been very angry against us.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
