Job 6
1 But Job answered and said,
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh that one would indeed weigh the wrath that is upon me, and take up my griefs in a balance together!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 And verily they would be heavier than the sand by the seashore: but, as it seems, my words are vain.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Lord are in my body, whose violence drinks up my blood: whenever I am going to speak, they pierce me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 What then? will the wild ass bray for nothing, if he is not seeking food? or again, will the ox low at the manger, when he has a fodder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Shall bread be eaten without salt? or again, is there taste in empty words?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 For my wrath can’t cease; for I perceive my food as the smell of a lion [to be] loathsome.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 For oh that he would grant [my desire], and my petition might come, and the Lord would grant my hope!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Let the Lord begin and wound me, but let him not utterly destroy me.
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Let the grave be my city, upon the walls of which I have leapt: I will not shrink from it; for I have not denied the holy words of my God.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 For what is my strength, that I continue? what is my time, that my soul endures?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Or have I not trusted in him? but help is [far] from me.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Mercy has rejected me; and the visitation of the Lord has disregarded me.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 My nearest relations have not regarded me; they have passed me by like a failing brook, or like a wave.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 They who used to reverence me, now have come against me like snow or congealed ice.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 When it has melted at the approach of heat, it is not known what it was.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Thus I also have been deserted of all; and I am ruined, and become an outcast.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Behold the ways of the Thaemanites, you that mark the paths of the Sabaeans.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They too that trust in cities and riches shall come to shame.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 But you also have come to me without pity; so that beholding my wound you are afraid.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 What? have I made any demand of you? or do I ask for strength from you,
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 to deliver me from enemies, or to rescue me from the hand of the mighty ones?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Teach you me, and I will be silent: if in anything I have erred, tell me.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 But as it seems, the words of a true man are vain, because I do not ask strength of you.
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Neither will your reproof cause me to cease my words, for neither will I endure the sound of your speech.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Even because you attack the fatherless, and insult your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 But now, having looked upon your countenances, I will not lie.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Sit down now, and let there not be unrighteousness; and unite again with the just.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 For there is no injustice in my tongue; and does not my throat meditate understanding?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
