Job 39
1 [Say] if you know the time of the bringing forth of the wild goats of the rock, and [if] you have marked the calving of the hinds:
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 and [if] you has have numbered the full months of their being with young, and [if] you have relieved their pangs:
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 and have reared their young without fear; and will you loosen their pangs?
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young will break forth; they will be multiplied with offspring: [their young] will go forth, and will not return to them.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 And who is he that sent forth the wild ass free? and who loosed his bands?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 whereas I made his habitation the wilderness, and the salt land his coverts.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He laughs to scorn the multitude of the city, and hears not the chiding of the tax-gatherer.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 He will survey the mountains [as] his pasture, and he seeks after every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 And will the unicorn be willing to serve you, or to lie down at your manger?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 And will you bind his yoke with thongs, or will he plough furrows for you in the plain?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 And do you trust him, because his strength is great? and will you commit your works to him?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 And will you believe that he will return to you your seed, and bring [it] in [to] your threshing floor?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 The peacock has a beautiful wing: if the stork and the ostrich conceive, [it is worthy of notice],
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 for [the ostrich] will leave her eggs in the ground, and warm them on the dust,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 and has forgotten that the foot will scatter them, and the wild beasts of the field trample them.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 She has hardened [herself] against her young ones, as though [she bereaved] not herself: she labours in vain without fear.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 For God has withholden wisdom from her, and not given her a portion in understanding.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 In her season she will lift herself on high; she will scorn the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Hast you invested the horse with strength, and clothed his neck with terror?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 And have you clad him in perfect armour, and made his breast glorious with courage?
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 He paws exulting in the plain, and goes forth in strength into the plain.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He laughs to scorn a king as he meets him, and will by no means turn back from the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 The bow and sword resound against him; and [his] rage will swallow up the ground:
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 and he will not believe until the trumpet sounds.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 And when the trumpet sounds, he says, Aha! and afar off he smells the war with prancing and neighing.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 And does the hawk remain steady by your wisdom, having spread out her wings unmoved, looking towards the region of the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 And does the eagle rise at your command, and the vulture remain sitting over his nest,
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 on a crag of a rock, and in a secret [place]?
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Thence he seeks food, his eyes observe from far.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 And his young ones roll themselves in blood, and wherever the carcasses may be, immediately they are found.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
