Job 23
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Yes, I know that pleading is out of my reach; and his hand has been made heavy upon my groaning.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Who would then know that I might find him, and come to an end [of the matter]?
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 And I would plead my own cause, and he would fill my mouth with arguments.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 And I would know the remedies which he would speak to me, and I would perceive what he would tell me.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Though he should come on me in [his] great strength, then he would not threaten me;
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 for truth and reproof are from him; and he would bring forth my judgement to an end.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 For if I shall go first, and exist no longer, still what do I know [concerning] the latter end?
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 When he wrought on the left hand, then I observed [it] not: his right hand shall encompass me but I shall not see [it].
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 For he knows already my way; and he has tried me as gold.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 And I will go forth according to his commandments, for I have kept his ways; and I shall not turn aside from his commandments,
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 neither shall I transgress; but I have hid his words in my bosom.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 And if too he has thus judged, who is he that has contradicted, for he has both willed [a thing] and done it.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Therefore am I troubled at him; and when I was reproved, I thought of him. Therefore let me take good heed before him: I will consider, and be afraid of him.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 But the Lord has softened my heart, and the Almighty has troubled me.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 For I knew not that darkness would come upon me, and thick darkness has covered [me] before my face.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
