Job 10
1 Weary in my soul, I will pour my words with groans upon him: I will speak being straitened in the bitterness of my soul.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 And I will say to the Lord, Do not teach me to be impious; and therefore have you thus judged me?
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Is it good before you if I be unrighteous? for you have disowned the work of your hands, and attended to the counsel of the ungodly.
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Or do you see as a mortal sees? or will you look as a man sees?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Or is your life human, or your years [the years] of a man,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 that you have enquired into mine iniquity, and searched out my sins?
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 For you know that I have not committed iniquity: but who is he that can deliver out of your hands?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Your hands have formed me and made me; afterwards you did change [your mind], and strike me.
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Remember that you have made me [as] clay, and you do turn me again to earth.
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Hast you not poured me out like milk, and curdled me like cheese?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 And you did clothe me with skin and flesh, and frame me with bones and sinews.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 And you did bestow upon me life and mercy, and your oversight has preserved my spirit.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Having these things in yourself, I know that you can do all things; for nothing is impossible with you.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 And if I should sin, you watch me; and you have not cleared me from iniquity.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Or if I should be ungodly, woe is me: and if I should be righteous, I can’t lift myself up, for I am full of dishonour.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 For I am hunted like a lion for slaughter; for again you have changed and are terribly destroying me;
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 renewing against me my torture: and you have dealt with me in great anger, and you have brought trials upon me.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Why then did you bring me out of the womb? and why did I not die, and no eye see me,
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 and I become as if I had not been? for why was I not carried from the womb to the grave?
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Is not the time of my life short? suffer me to rest a little,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 before I go whence I shall not return, to a land of darkness and gloominess;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 to a land of perpetual darkness, where there is no light, neither [can any one] see the life of mortals.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
