Jeremias 20
1 Now Paschor the son of Emmer, the priest, who also had been appointed chief of the house of the Lord, heard Jeremias prophesying these words.
És midőn hallotta Paschúr, Immér fia, a pap – ő pedig főfelügyelő volt az Örökkévaló házában – Jirmejáhút, amint prófétálja e szavakat,
2 And he struck him, and cast him into the dungeon which was by the gate of the upper house that was set apart, which was by the house of the Lord.
akkor megverte Paschúr Jirmejáhú prófétát és tette őt a Benjámin felső kapujában levő kalodába, mely az Örökkévaló házában volt.
3 And Paschor brought Jeremias out of the dungeon: and Jeremias said to him, [The Lord] has not called your name Paschor, but Exile.
Volt pedig másnap és Paschúr kieresztette Jirmejáhút a kalodából; ekkor szólt hozzá Jírmejáhú nem Paschúrnak nevezett el téged az Örökkévaló, hanem: Rémület köröskörül.
4 For thus says the Lord, Behold, I [will] give you up to captivity with all your friends: and they shall fall by the sword of their enemies, and your eyes shall see [it]: and I will give you and all Juda into the hands of the king of Babylon, and they shall carry them captives, and cut them in pieces with swords.
Mert így szól az Örökkévaló: Íme én teszlek rémületté magadnak és mind a barátaidnak és elesnek ellenségeik kardja által, szemeid pedig látják; és egész Jehúdát Bábel királyának kezébe adom és számkivetésbe viszi őket Bábelbe és megöli a karddal.
5 And I will give all the strength of this city, and all the labours of it, and all the treasures of the king of Juda, into the hands of his enemies, and they shall bring them to Babylon.
És majd odaadom a városnak egész gazdagságát és minden szerzeményét és minden drágaságát – és Jehúda királyainak kincseit mind adom ellenségeik kezébe, elprédálják és elviszik és Bábelbe hozzák.
6 And you and all the dwellers in your house shall go into captivity: and you shall die in Babylon, and there you and all your friends shall be buried, to whom you have prophesied lies.
Te pedig Paschúr és mind a házad lakói fogságba fogtok menni; Bábelbe fogsz jutni és ott fogsz meghalni és ott fogsz eltemettetni, te és mind a barátaid, akiknek hazugsággal prótétáltál.
7 You have deceived me, O Lord, and I have been deceived: you have been strong, and has prevailed: I am become a laughing stock, I am continually mocked every day.
Rábeszéltél engem, oh Örökkévaló, és rábeszéltettem magamat, erőt vettél rajtam és győztél, nevetséggé lettem egésznap, mindnyája gúnyolódik rajtam.
8 For I will laugh with my bitter speech, I will call upon rebellion and misery: for the word of the Lord is become a reproach to me and a mockery all my days.
Mert valahányszor beszélek, kiáltoznom kell, kiáltanom: erőszak és pusztítás! mert lett nekem az Örökkévaló igéje gyalázássá és csúfolássá egész napon.
9 Then I said, I will by no means name the name of the Lord, and I will no more at all speak in his name. But it was a burning fire flaming in my bones, and I am utterly weakened on all sides, and can’t bear [up].
És ha mondom: nem emlékezem meg róla és nem beszélek többé az ő nevében, akkor úgy van szívemben, mint égő tűz, csontjaimba zárva, úgy hogy meguntam elviselni és nem győzöm.
10 For I have heard the reproach of many gathering round, [saying], Conspire you, and let us conspire together against him, [even] all his friends: watch his intentions, if perhaps he shall be deceived, and we shall prevail against him, and we shall be avenged on him.
Mert hallottam sokaknak rágalmazását, rémületet köröskörül: Jelentsétek meg, jelentsük őt fel! Minden meghitt emberem bukásomat lesi: talán rászedhető és legyőzhetjük, és bosszúnkat megvehetjük rajta!
11 But the Lord was with me as a mighty man of war: therefore they persecuted [me], but could not perceive [anything against me]; they were greatly confounded, for they perceived not their disgrace, which shall never be forgotten.
De az Örökkévaló velem van mint hatalmas hős, ezért üldözőim megbotlanak és nem győznek; nagyon megszégyenültek, mert nem boldogultak, örökkétartó szégyennel, mely el nem felejtetik.
12 O Lord, that prove just [deeds], understanding the reins and hearts, let me see your vengeance upon them: for to you I have revealed my cause.
De, Örökkévaló, a seregek ura, aki megvizsgálja az igazságost, látja a veséket és a szívet, hadd látom bosszúdat rajtuk, mert neked föltártam ügyemet.
13 Sing you to the Lord, sing praise to him: for he has rescued the soul of the poor from the hand of evil-doers.
Énekeljetek az Örökkévalónak, dicsérjétek az Örökkévalót, mert megmentette a szűkölködőnek lelkét a gonosztevők kezéből.
14 Cursed be the day wherein I was born: the day wherein my mother brought me forth, let it not be blessed.
Átkozott a nap, amelyen születtem, a nap, amelyen szült engem anyám, ne legyen áldott!
15 Cursed be the man who brought the glad tidings to my father, saying, A male child is born to you.
Átkozott az ember, ki hírt hozott atyámnak, mondván: fiúgyermek született neked – örvendeztetve megörvendeztette őt.
16 Let that man rejoice as the cities which the Lord overthrew in wrath, and repented not: let him hear crying in the morning, and loud lamentation at noon;
Legyen az az ember olyan, mint a városok, melyeket feldúlt az Örökkévaló és meg nem bánta; halljon jajkiáltást reggel és riadást délnek idején.
17 because he killed me not in the womb, and my mother became not my tomb, and her womb always great with me.
Hogy meg nem ölt az anyaméhtől fogva, hogy anyám lett volna sírom és méhe örökösen várandós!
18 Why is it that I came forth of the womb to see troubles and distresses, and my days are spent in shame?
Miért is jöttem ki az anyaméhből, hogy lássak szenvedést és bánatot és hogy szégyenben teljenek el napjaim?
