< Song of Songs 1 >
1 The Song of songs, which is Solomon's.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Let him kiss me with the kisses of his mouth: for thy breasts are better than wine.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 And the smell of thine ointments is better than all spices: thy name is ointment poured forth; therefore do the young maidens love thee.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 They have drawn thee: we will run after thee, for the smell of thine ointments: the king has brought me into closet: let us rejoice and be glad in thee; we will love thy breasts more than wine: righteousness loves thee.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 I am black, but beautiful, ye daughters of Jerusalem, as the tents of Kedar, as the curtains of Solomon.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Look not upon me, because I am dark, because the sun has looked unfavourably upon me: my mother's sons strove with me; they made me keeper in the vineyards; I have not kept my own vineyard.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Tell me, [thou] whom my soul loves, where thou tendest thy flock, where thou causest [them] to rest at noon, lest I become as one that is veiled by the flocks of thy companions.
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 If thou know not thyself, thou fair one among women, go thou forth by the footsteps of the flocks, and feed thy kids by the shepherd's tents.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 I have likened thee, my companion, to my horses in the chariots of Pharao.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 How are thy cheeks beautiful as [those] of a dove, thy neck as chains!
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 We will make thee figures of gold with studs of silver.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 So long as the king was at table, my spikenard gave forth its smell.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 My kinsman is to me a bundle of myrrh; he shall lie between my breasts.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 My kinsman is to me a cluster of camphor in the vineyards of Engaddi.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Behold, thou art fair, my companion; behold, thou art fair; thine eyes are doves.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Behold, thou art fair, my kinsman, yea, beautiful, overshadowing our bed.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 The beams of our house are cedars, our ceilings are of cypress.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.