Psalms 79
1 A Psalm for Asaph. O God, the heathen are come into thine inheritance; they have polluted thy holy temple; they have made Jerusalem a storehouse of fruits.
Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
2 They have given the dead bodies of thy servants [to be] food for the birds of the sky, the flesh of thy holy ones for the wild beasts of the earth.
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
3 They have shed their blood as water, round about Jerusalem; and there was none to bury [them].
Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
4 We are become a reproach to our neighbours, a scorn and derision to them [that are] round about us.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
5 How long, O Lord? wilt thou be angry for ever? shall thy jealousy burn like fire?
Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
6 Pour out thy wrath upon the heathen that have not known thee, and upon the kingdoms which have not called upon thy name.
Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
7 For they have devoured Jacob, and laid his place waste.
Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
8 Remember not our old transgressions; let thy tender mercies speedily prevent us; for we are greatly impoverished.
Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
9 Help us, O God our Saviour; for the glory of thy name, O Lord, deliver us; and be merciful to our sins, for thy name's sake.
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
10 Lets haply they should say among the heathen, Where is their God? and let the avenging of thy servant's blood that has been shed be known among the heathen before our eyes.
Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
11 Let the groaning of the prisoners come in before thee; according to the greatness of thine arm preserve the sons of the slain ones.
Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12 Repay to our neighbours sevenfold into their bosom their reproach, with which they have reproached thee, O Lord.
És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
13 For we are thy people and the sheep of thy pasture; we will give thee thanks for ever; we will declare thy praise throughout all generations.
Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
