Psalms 104
1 [A Psalm] of David. Bless the Lord, O my soul. O Lord my God, thou art very great; thou hast clothed thyself with praise and honour:
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 who dost robe thyself with light as with a garment; spreading out the heaven as a curtain.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Who covers his chambers with waters; who makes the clouds his chariot; who walks on the wings of the wind.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Who makes his angels spirits, and his ministers a flaming fire.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Who establishes the earth on her sure foundation: it shall not be moved for ever.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 The deep, as it were a garment, is his covering: the waters shall stand on the hills.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 At thy rebuke they shall flee; at the voice of thy thunder they shall be alarmed.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 They go up to the mountains, and down to the plains, to the place which thou hast founded for them.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Thou hast set a bound which they shall not pass, neither shall they turn again to cover the earth.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 He sends forth his fountains among the valleys: the waters shall run between the mountains.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 They shall give drink to all the wild beasts of the field: the wild asses shall take [of them] to [quench] their thirst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 By them shall the birds of the sky lodge: they shall utter a voice out of the midst of the rocks.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 He waters the mountains from his chambers: the earth shall be satisfied with the fruit of thy works.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 He makes grass to grow for the cattle, and green herb for the service of men, to bring bread out of the earth;
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 and wine makes glad the heart of man, to make his face cheerful with oil: and bread strengthens man's heart.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 The trees of the plain shall be full [of sap]; [even] the cedars of Libanus which he has planted.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 There the sparrows will build their nests; and the house of the heron takes the lead among them.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 The high mountains are a refuge for the stags, [and] the rock for the rabbits.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 He appointed the moon for seasons: the sun knows his going down.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Thou didst make darkness, and it was night; in it all the wild beasts of the forest will be abroad:
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 [even] young lions roaring for prey, and to seek meat for themselves from God.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 The sun arises, and they shall be gathered together, and shall lie down in their dens.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Man shall go forth to his work, and to his labour till evening.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 How great are thy works, O Lord! in wisdom hast thou wrought them all: the earth is filled with thy creation.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 [So is] this great and wide sea: there are things creeping innumerable, small animals and great.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 There go the ships; [and] this dragon whom thou hast made to play in it.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 All wait upon thee, to give them [their] food in due season.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 When thou hast given [it] them, they will gather [it]; and when thou hast opened thine hand, they shall all be filled with good.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 But when thou hast turned away thy face, they shall be troubled: thou wilt take away their breath, and they shall fail, and return to their dust.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Thou shalt send forth thy Spirit, and they shall be created; and thou shalt renew the face of the earth.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Let the glory of the Lord be for ever: the Lord shall rejoice in his works;
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 who looks upon the earth, and makes it tremble; who touches the mountains, and they smoke.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 I will sing to the Lord while I live; I will sing praise to my God while I exist.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Let my meditation be sweet to him: and I will rejoice in the Lord.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Let the sinners fail from off the earth, and transgressors, so that they shall be no more. Bless the Lord, O my soul.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
