Psalms 10
1 Why standest thou afar off, O Lord? [why] dost thou overlook [us] in times of need, in affliction?
Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2 While the ungodly one acts proudly, the poor is hotly pursued: [the wicked] are taken in the crafty counsels which they imagine.
A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3 Because the sinner praises himself for the desires of his heart; and the unjust one blesses himself.
Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4 The sinner has provoked the Lord: according to the abundance of his pride he will not seek after [him]: God is not before him.
A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5 His ways are profane at all times; thy judgments are removed from before him: he will gain the mastery over all his enemies.
Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6 For he has said in his heart, I shall not be moved, [continuing] without evil from generation to generation.
Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7 Whose mouth is full of cursing, and bitterness, and fraud: under his tongue are trouble and pain.
Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8 He lies in wait with rich [men] in secret places, in order to slay the innocent: his eyes are set against the poor.
Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9 He lies in wait in secret as a lion in his den: he lies in wait to ravish the poor, to ravish the poor when he draws him [after him]: he will bring him down in his snare.
Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10 He will bow down and fall when he has mastered the poor.
Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11 For he has said in his heart, God has forgotten: he has turned away his face so as never to look.
Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12 Arise, O Lord God; let thy hand be lifted up: forget not the poor.
Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13 Wherefore, has the wicked provoked God? for he has said in his heart, He will not require [it].
Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14 Thou seest [it]; for thou dost observe trouble and wrath, to deliver them into thy hands: the poor has been left to thee; thou wast a helper to the orphan.
Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15 Break thou the arm of the sinner and wicked man: his sin shall be sought for, and shall not be found.
Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16 The Lord shall reign for ever, even for ever and ever: ye Gentiles shall perish out his land.
Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17 The Lord has heard the desire of the poor: thine ear has inclined to the preparation of their heart;
Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18 to plead for the orphan and afflicted, that man may no more boast upon the earth.
hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
