Lamentations 5
1 Remember, O Lord, what has happened to us: behold, and look on our reproach.
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Our inheritance has been turned away to aliens, our houses to strangers:
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 we are become orphans, we have no father, our mothers are as widows.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 We have drunk our water for money; our wood is sold to us [for a burden] on our neck:
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 we have been persecuted, we have laboured, we have had no rest.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 Egypt gave the hand [to us], Assur to their own satisfaction.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned, [and] are not: we have borne their iniquities.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Servants have ruled over us: there is none to ransom [us] out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 We shall bring in our bread with [danger of] our lives, because of the sword of the wilderness.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Our skin is blackened like an oven; they are convulsed, because of the storms of famine.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 They humbled the women in Sion, the virgins in the cities of Juda.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Princes were hanged up by their hands: the elders were not honoured.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 The chosen men lifted up [the voice in] weeping, and the youths fainted under the wood.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 And the elders ceased from the gate, the chosen men ceased from their music.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 The joy of our heart has ceased; our dance is turned into mourning.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 The crown has fallen [from] our head: yea, woe to us! for we have sinned.
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 For this has grief come; our heart is sorrowful: for this our eyes are darkened.
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 Over the mountain of Sion, because it is made desolate, foxes have walked therein.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 But thou, O Lord, shalt dwell for ever; thy throne [shall endure] to generation and generation.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Wherefore wilt thou utterly forget us, and abandon us a long time?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Turn us, O Lord, to thee, and we shall be turned; and renew our days as before.
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 For thou hast indeed rejected us; thou hast been very wroth against us.
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
