Job 6
1 But Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 Oh that one would indeed weigh the wrath that is upon me, and take up my griefs in a balance together!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 And verily they would be heavier than the sand by the seashore: but, as it seems, my words are vain.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For the arrows of the Lord are in my body, whose violence drinks up my blood: whenever I am going to speak, they pierce me.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 What then? will the wild ass bray for nothing, if he is not seeking food? or again, will the ox low at the manger, when he has a fodder?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Shall bread be eaten without salt? or again, is there taste in empty words?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 For my wrath cannot cease; for I perceive my food as the smell of a lion [to be] loathsome.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 For oh that he would grant [my desire], and my petition might come, and the Lord would grant my hope!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Let the Lord begin and wound me, but let him not utterly destroy me.
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Let the grave be my city, upon the walls of which I have leaped: I will not shrink from it; for I have not denied the holy words of my God.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 For what is my strength, that I continue? what is my time, that my soul endures?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Or have I not trusted in him? but help is [far] from me.
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 Mercy has rejected me; and the visitation of the Lord has disregarded me.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My nearest relations have not regarded me; they have passed me by like a failing brook, or like a wave.
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 They who used to reverence me, now have come against me like snow or congealed ice.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 When it has melted at the approach of heat, it is not known what it was.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Thus I also have been deserted of all; and I am ruined, and become an outcast.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Behold the ways of the Thaemanites, ye that mark the paths of the Sabaeans.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They too that trust in cities and riches shall come to shame.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 But ye also have come to me without pity; so that beholding my wound ye are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 What? have I made any demand of you? or do I ask for strength from you,
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 to deliver me from enemies, or to rescue me from the hand of the mighty ones?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Teach ye me, and I will be silent: if in anything I have erred, tell me.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 But as it seems, the words of a true man are vain, because I do not ask strength of you.
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Neither will your reproof cause me to cease my words, for neither will I endure the sound of your speech.
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Even because ye attack the fatherless, and insult your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 But now, having looked upon your countenances, I will not lie.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Sit down now, and let there not be unrighteousness; and unite again with the just.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 For there is no injustice in my tongue; and does not my throat meditate understanding?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
