Job 13
1 Behold, mine eye has seen these things, and mine ear has heard [them].
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 And I know all that ye too know; and I have not less understanding than you.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Nevertheless I will speak to the Lord, and I will reason before him, if he will.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 But ye are all bad physicians, and healers of diseases.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 But would that ye were silent, and it would be wisdom to you in the end.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 But hear ye the reasoning of my mouth, and attend to the judgment of my lips.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Do ye not speak before the Lord, and utter deceit before him?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Or will ye draw back? nay do, ye yourselves be judges.
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 For [it were] well if he would thoroughly search you: for though doing all things [in your power] ye should attach yourselves to him,
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 he will not reprove you at all the less: but if moreover ye should secretly respect persons,
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 shall not his whirlpool sweep you round, and terror from him fall upon you?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 And your glorying shall prove in the end to you like ashes, and your body [like a body] of clay.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Be silent, that I may speak, and cease from [mine] anger,
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 while I may take my flesh in my teeth, and put my life in my hand.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Though the Mighty One should lay hand upon me, forasmuch as he has begun, verily I will speak, and plead before him.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 And this shall turn to me for salvation; for fraud shall have no entrance before him.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hear, hear ye my words, for I will declare in your hearing.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Behold, I am near my judgment: I know that I shall appear evidently just.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 For who is he that shall plead with me, that I should now be silent, and expire?
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 But grant me two things: then I will not hide myself from thy face.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Withhold [thine] hand from me: and let not thy fear terrify me.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Then shalt thou call, and I will hearken to thee: or thou shalt speak, and I will give thee an answer.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 How many are my sins and my transgressions? teach me what they are.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Wherefore hidest thou thyself from me, and deemest me thine enemy?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Wilt thou be startled [at me], as [at] a leaf shaken by the wind? or wilt thou set thyself against me as against grass borne upon the breeze?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 for thou hast written evil things against me, and thou hast compassed me with the sins of my youth.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 And thou hast placed my foot in the stocks; and thou hast watched all my works, and hast penetrated my heels.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 [I am as] that which waxes old like a bottle, or like a moth-eaten garment.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
