Song of Solomon 6
1 Where is your loved one gone, O most fair among women? Where is your loved one turned away, that we may go looking for him with you?
Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
2 My loved one is gone down into his garden, to the beds of spices, to take food in the gardens, and to get lilies.
Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
3 I am for my loved one, and my loved one is for me; he takes food among the lilies.
Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
4 You are beautiful, O my love, as Tirzah, as fair as Jerusalem; you are to be feared like an army with flags.
Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
5 Let your eyes be turned away from me; see, they have overcome me; your hair is as a flock of goats which take their rest on the side of Gilead.
Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
6 Your teeth are like a flock of sheep which come up from the washing; every one has two lambs, and there is not one without young.
A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.
7 Like pomegranate fruit are the sides of your head under your veil.
Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
8 There are sixty queens, and eighty servant-wives, and young girls without number.
Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
9 My dove, my very beautiful one, is but one; she is the only one of her mother, she is the dearest one of her who gave her birth. The daughters saw her, and gave her a blessing; yes, the queens and the servant-wives, and they gave her praises.
És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
10 Who is she, looking down as the morning light, fair as the moon, clear as the sun, who is to be feared like an army with flags?
Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
11 I went down into the garden of nuts to see the green plants of the valley, and to see if the vine was in bud, and the pomegranate-trees were in flower.
A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?
12 Before I was conscious of it, ...
Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
13 Come back, come back, O Shulammite; come back, come back, so that our eyes may see you. What will you see in the Shulammite? A sword-dance.
Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
