Song of Solomon 2
1 I am a rose of Sharon, a flower of the valleys.
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 As the lily-flower among the thorns of the waste, so is my love among the daughters.
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3 As the apple-tree among the trees of the wood, so is my loved one among the sons. I took my rest under his shade with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 He took me to the house of wine, and his flag over me was love.
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5 Make me strong with wine-cakes, let me be comforted with apples; I am overcome with love.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 His left hand is under my head, and his right hand is round about me.
Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
7 I say to you, O daughters of Jerusalem, by the roes of the field, do not let love be moved till it is ready.
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
8 The voice of my loved one! See, he comes dancing on the mountains, stepping quickly on the hills.
Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9 My loved one is like a roe; see, he is on the other side of our wall, he is looking in at the windows, letting himself be seen through the spaces.
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10 My loved one said to me, Get up, my love, my fair one, and come away.
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 For, see, the winter is past, the rain is over and gone;
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12 The flowers are come on the earth; the time of cutting the vines is come, and the voice of the dove is sounding in our land;
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 The fig-tree puts out her green fruit and the vines with their young fruit give a good smell. Get up from your bed, my beautiful one, and come away.
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 O my dove, you are in the holes of the mountain sides, in the cracks of the high hills; let me see your face, let your voice come to my ears; for sweet is your voice, and your face is fair.
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15 Take for us the foxes, the little foxes, which do damage to the vines; our vines have young grapes.
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 My loved one is mine, and I am his: he takes his food among the flowers.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Till the evening comes, and the sky slowly becomes dark, come, my loved one, and be like a roe on the mountains of Bether.
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
