Psalms 39
1 To the chief music-maker. Of Jeduthun. A Psalm. Of David. I said, I will give attention to my ways, so that my tongue may do no wrong; I will keep my mouth under control, while the sinner is before me.
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 I made no sound, I said no word, even of good; and I was moved with sorrow.
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 My heart was burning in my breast; while I was deep in thought the fire was lighted; then I said with my tongue,
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 Lord, give me knowledge of my end, and of the measure of my days, so that I may see how feeble I am.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 You have made my days no longer than a hand's measure; and my years are nothing in your eyes; truly, every man is but a breath. (Selah)
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 Truly, every man goes on his way like an image; he is troubled for no purpose: he makes a great store of wealth, and has no knowledge of who will get it.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 And now, Lord, what am I waiting for? my hope is in you.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 Make me free from all my sins; do not let me be shamed by the man of evil behaviour.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 I was quiet, and kept my mouth shut; because you had done it.
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 No longer let your hand be hard on me; I am wasted by the blows of your hand.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 By the weight of your wrath against man's sin, the glory of his form is wasted away; truly every man is but a breath. (Selah)
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Let my prayer come to your ears, O Lord, and give attention to my cry, make an answer to my weeping: for my time here is short before you, and in a little time I will be gone, like all my fathers.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Let your wrath be turned away from me, so that I may be comforted, before I go away from here, and become nothing.
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
