Psalms 142

1 Maschil. Of David. A prayer when he was in the hole of the rock. The sound of my cry went up to the Lord; with my voice I made my prayer for grace to the Lord.

Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

2 I put all my sorrows before him; and made clear to him all my trouble.

Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

3 When my spirit is overcome, your eyes are on my goings; nets have been secretly placed in the way in which I go.

Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

4 Looking to my right side, I saw no man who was my friend: I had no safe place; no one had any care for my soul.

Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.

5 I have made my cry to you, O Lord; I have said, You are my safe place, and my heritage in the land of the living.

Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;

6 Give ear to my cry, for I am made very low: take me out of the hands of my haters, for they are stronger than I.

Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!

7 Take my soul out of prison, so that I may give praise to your name: the upright will give praise because of me; for you have given me a full reward.

Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.