Psalms 102
1 A Prayer of the man who is in trouble, when he is overcome, and puts his grief before the Lord. Give ear to my prayer, O Lord, and let my cry come to you.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Let not your face be veiled from me in the day of my trouble; give ear to me, and let my cry be answered quickly.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 My days are wasted like smoke, and my bones are burned up as in a fire.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 My heart is broken; it has become dry and dead like grass, so that I give no thought to food.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Because of the voice of my sorrow, my flesh is wasted to the bone.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am like a bird living by itself in the waste places; like the night-bird in a waste of sand.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I keep watch like a bird by itself on the house-top.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 My haters say evil of me all day; those who are violent against me make use of my name as a curse.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 I have had dust for bread and my drink has been mixed with weeping:
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Because of your passion and your wrath, for I have been lifted up and then made low by you.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days are like a shade which is stretched out; I am dry like the grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But you, O Lord, are eternal; and your name will never come to an end.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 You will again get up and have mercy on Zion: for the time has come for her to be comforted.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For your servants take pleasure in her stones, looking with love on her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 So the nations will give honour to the name of the Lord, and all the kings of the earth will be in fear of his glory:
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 When the Lord has put up the walls of Zion, and has been been in his glory;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 When he has given ear to the prayer of the poor, and has not put his request on one side.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This will be put in writing for the coming generation, and the people of the future will give praise to the Lord.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For from his holy place the Lord has seen, looking down on the earth from heaven;
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Hearing the cry of the prisoner, making free those for whom death is ordered;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 So that they may give out the name of the Lord in Zion, and his praise in Jerusalem;
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 When the peoples are come together, and the kingdoms, to give worship to the Lord.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He has taken my strength from me in the way; he has made short my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I will say, O my God, take me not away before my time; your years go on through all generations:
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 In the past you put the earth on its base, and the heavens are the work of your hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They will come to an end, but you will still go on; they all will become old like a coat, and like a robe they will be changed:
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But you are the unchanging One, and your years will have no end.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of your servants will have a safe resting-place, and their seed will be ever before you.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
