Job 7
1 Has not man his ordered time of trouble on the earth? and are not his days like the days of a servant working for payment?
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
2 As a servant desiring the shades of evening, and a workman looking for his payment:
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
3 So I have for my heritage months of pain to no purpose, and nights of weariness are given to me.
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
4 When I go to my bed, I say, When will it be time to get up? but the night is long, and I am turning from side to side till morning light.
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
5 My flesh is covered with worms and dust; my skin gets hard and then is cracked again.
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
6 My days go quicker than the cloth-worker's thread, and come to an end without hope.
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
7 O, keep in mind that my life is wind: my eye will never again see good.
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
8 The eye of him who sees me will see me no longer: your eyes will be looking for me, but I will be gone.
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
9 A cloud comes to an end and is gone; so he who goes down into the underworld comes not up again. (Sheol h7585)
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
10 He will not come back to his house, and his place will have no more knowledge of him.
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
11 So I will not keep my mouth shut; I will let the words come from it in the pain of my spirit, my soul will make a bitter outcry.
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
12 Am I a sea, or a sea-beast, that you put a watch over me?
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
13 When I say, In my bed I will have comfort, there I will get rest from my disease;
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
14 Then you send dreams to me, and visions of fear;
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
15 So that a hard death seems better to my soul than my pains.
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
16 I have no desire for life, I would not be living for ever! Keep away from me, for my days are as a breath.
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
17 What is man, that you have made him great, and that your attention is fixed on him,
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
18 And that your hand is on him every morning, and that you are testing him every minute?
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
19 How long will it be before your eyes are turned away from me, so that I may have a minute's breathing-space?
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
20 If I have done wrong, what have I done to you, O keeper of men? why have you made me a mark for your blows, so that I am a weariness to myself?
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
21 And why do you not take away my sin, and let my wrongdoing be ended? for now I go down to the dust, and you will be searching for me with care, but I will be gone.
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
