Job 6
1 And Job made answer and said,
Jób pedig felele, és monda:
2 If only my passion might be measured, and put into the scales against my trouble!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 For then its weight would be more than the sand of the seas: because of this my words have been uncontrolled.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Ruler of all are present with me, and their poison goes deep into my spirit: his army of fears is put in order against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Does the ass of the fields give out his voice when he has grass? or does the ox make sounds over his food?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Will a man take food which has no taste without salt? or is there any taste in the soft substance of purslain?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 My soul has no desire for such things, they are as disease in my food.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 If only I might have an answer to my prayer, and God would give me my desire!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 If only he would be pleased to put an end to me; and would let loose his hand, so that I might be cut off!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 So I would still have comfort, and I would have joy in the pains of death, for I have not been false to the words of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Have I strength to go on waiting, or have I any end to be looking forward to?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Is my strength the strength of stones, or is my flesh brass?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 I have no help in myself, and wisdom is completely gone from me.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 He whose heart is shut against his friend has given up the fear of the Ruler of all.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 My friends have been false like a stream, like streams in the valleys which come to an end:
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Which are dark because of the ice, and the snow falling into them;
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Under the burning sun they are cut off, and come to nothing because of the heat.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 The camel-trains go out of their way; they go up into the waste and come to destruction.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 The camel-trains of Tema were searching with care, the bands of Sheba were waiting for them:
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They were put to shame because of their hope; they came and their hope was gone.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 So have you now become to me; you see my sad condition and are in fear.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Did I say, Give me something? or, Make a payment for me out of your wealth?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Or, Get me out of the power of my hater? or, Give money so that I may be free from the power of the cruel ones?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Give me teaching and I will be quiet; and make me see my error.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 How pleasing are upright words! but what force is there in your arguments?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 My words may seem wrong to you, but the words of him who has no hope are for the wind.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Truly, you are such as would give up the child of a dead man to his creditors, and would make a profit out of your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Now then, let your eyes be turned to me, for truly I will not say what is false to your face.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Let your minds be changed, and do not have an evil opinion of me; yes, be changed, for my righteousness is still in me.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Is there evil in my tongue? is not the cause of my trouble clear to me?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
