Job 4
1 And Eliphaz the Temanite made answer and said,
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 If one says a word, will it be a weariness to you? but who is able to keep from saying what is in his mind?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Truly, you have been a helper to others, and you have made feeble hands strong;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 He who was near to falling has been lifted up by your words, and you have given strength to bent knees.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 But now it has come on you and it is a weariness to you; you are touched by it and your mind is troubled.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Is not your fear of God your support, and your upright way of life your hope?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Have you ever seen destruction come to an upright man? or when were the god-fearing ever cut off?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 What I have seen is that those by whom trouble has been ploughed, and evil planted, get the same for themselves.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 By the breath of God destruction takes them, and by the wind of his wrath they are cut off.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Though the noise of the lion and the sounding of his voice, may be loud, the teeth of the young lions are broken.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 The old lion comes to his end for need of food, and the young of the she-lion go wandering in all directions.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 A word was given to me secretly, and the low sound of it came to my ears.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 In troubled thoughts from visions of the night, when deep sleep comes on men,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Fear came on me and shaking, and my bones were full of trouble;
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 And a breath was moving over my face; the hair of my flesh became stiff:
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Something was present before me, but I was not able to see it clearly; there was a form before my eyes: a quiet voice came to my ears, saying:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 May a man be upright before God? or a man be clean before his Maker?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Truly, he puts no faith in his servants, and he sees error in his angels;
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 How much more those living in houses of earth, whose bases are in the dust! They are crushed more quickly than an insect;
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Between morning and evening they are completely broken; they come to an end for ever, and no one takes note.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 If their tent-cord is pulled up, do they not come to an end, and without wisdom?
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
