< Job 30 >

1 But now those who are younger than I make sport of me; those whose fathers I would not have put with the dogs of my flocks.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Of what use is the strength of their hands to me? all force is gone from them.
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 They are wasted for need of food, biting the dry earth; their only hope of life is in the waste land.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 They are pulling off the salt leaves from the brushwood, and making a meal of roots.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 They are sent out from among their townsmen, men are crying after them as thieves
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 They have to get a resting-place in the hollows of the valleys, in holes of the earth and rocks.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 They make noises like asses among the brushwood; they get together under the thorns.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 They are sons of shame, and of men without a name, who have been forced out of the land.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 And now I have become their song, and I am a word of shame to them.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 I am disgusting to them; they keep away from me, and put marks of shame on me.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 For he has made loose the cord of my bow, and put me to shame; he has sent down my flag to the earth before me.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 The lines of his men of war put themselves in order, and make high their ways of destruction against me:
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They have made waste my roads, with a view to my destruction; his bowmen come round about me;
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 As through a wide broken place in the wall they come on, I am overturned by the shock of their attack.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Fears have come on me; my hope is gone like the wind, and my well-being like a cloud.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 But now my soul is turned to water in me, days of trouble overtake me:
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 The flesh is gone from my bones, and they give me no rest; there is no end to my pains.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 With great force he takes a grip of my clothing, pulling me by the neck of my coat.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 Truly God has made me low, even to the earth, and I have become like dust.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 You give no answer to my cry, and take no note of my prayer.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 You have become cruel to me; the strength of your hand is hard on me.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Lifting me up, you make me go on the wings of the wind; I am broken up by the storm.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 For I am certain that you will send me back to death, and to the meeting-place ordered for all living.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 Has not my hand been stretched out in help to the poor? have I not been a saviour to him in his trouble?
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Have I not been weeping for the crushed? and was not my soul sad for him who was in need?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 For I was looking for good, and evil came; I was waiting for light, and it became dark.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My feelings are strongly moved, and give me no rest; days of trouble have overtaken me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I go about in dark clothing, uncomforted; I get up in the public place, crying out for help.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I have become a brother to the jackals, and go about in the company of ostriches.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skin is black and dropping off me; and my bones are burning with the heat of my disease.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 And my music has been turned to sorrow, and the sound of my pipe into the noise of weeping.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.

< Job 30 >