Job 17
1 My spirit is broken, my days are ended, the last resting-place is ready for me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Truly, those who make sport of me are round about me, and my eyes become dark because of their bitter laughing.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Be pleased, now, to be responsible for me to yourself; for there is no other who will put his hand in mine.
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 You have kept their hearts from wisdom: for this cause you will not give them honour.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 As for him who is false to his friend for a reward, light will be cut off from the eyes of his children.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 He has made me a word of shame to the peoples; I have become a mark for their sport.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 My eyes have become dark because of my pain, and all my body is wasted to a shade.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 The upright are surprised at this, and he who has done no wrong is troubled because of the evil-doers.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Still the upright keeps on his way, and he who has clean hands gets new strength.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 But come back, now, all of you, come; and I will not see a wise man among you.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My days are past, my purposes are broken off, even the desires of my heart.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 They are changing night into day; they say, The light is near the dark.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 If I say to the earth, You are my father; and to the worm, My mother and my sister;
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Where then is my hope? and who will see my desire?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
