Job 17
1 My spirit is broken, my days are ended, the last resting-place is ready for me.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Truly, those who make sport of me are round about me, and my eyes become dark because of their bitter laughing.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Be pleased, now, to be responsible for me to yourself; for there is no other who will put his hand in mine.
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 You have kept their hearts from wisdom: for this cause you will not give them honour.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 As for him who is false to his friend for a reward, light will be cut off from the eyes of his children.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 He has made me a word of shame to the peoples; I have become a mark for their sport.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 My eyes have become dark because of my pain, and all my body is wasted to a shade.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 The upright are surprised at this, and he who has done no wrong is troubled because of the evil-doers.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Still the upright keeps on his way, and he who has clean hands gets new strength.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 But come back, now, all of you, come; and I will not see a wise man among you.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 My days are past, my purposes are broken off, even the desires of my heart.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 They are changing night into day; they say, The light is near the dark.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 If I say to the earth, You are my father; and to the worm, My mother and my sister;
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Where then is my hope? and who will see my desire?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
