Job 16
1 And Job made answer and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Such things have frequently come to my ears: you are comforters who only give trouble.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 May words which are like the wind be stopped? or what is troubling you to make answer to them?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 It would not be hard for me to say such things if your souls were in my soul's place; joining words together against you, and shaking my head at you:
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 I might give you strength with my mouth, and not keep back the comfort of my lips.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 If I say what is in my mind, my pain becomes no less: and if I keep quiet, how much of it goes from me?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 But now he has overcome me with weariness and fear, and I am in the grip of all my trouble.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 It has come up as a witness against me, and the wasting of my flesh makes answer to my face.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 I am broken by his wrath, and his hate has gone after me; he has made his teeth sharp against me: my haters are looking on me with cruel eyes;
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Their mouths are open wide against me; the blows of his bitter words are falling on my face; all of them come together in a mass against me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God gives me over to the power of sinners, sending me violently into the hands of evil-doers.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 I was in comfort, but I have been broken up by his hands; he has taken me by the neck, shaking me to bits; he has put me up as a mark for his arrows.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 His bowmen come round about me; their arrows go through my body without mercy; my life is drained out on the earth.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 I am broken with wound after wound; he comes rushing on me like a man of war.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 I have made haircloth the clothing of my skin, and my horn is rolled in the dust.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face is red with weeping, and my eyes are becoming dark;
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Though my hands have done no violent acts, and my prayer is clean.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 O earth, let not my blood be covered, and let my cry have no resting-place!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Even now my witness is in heaven, and the supporter of my cause is on high.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 My friends make sport of me; to God my eyes are weeping,
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 So that he may give decision for a man in his cause with God, and between a son of man and his neighbour.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 For in a short time I will take the journey from which I will not come back.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
