Job 14
1 As for man, the son of woman, his days are short and full of trouble.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 He comes out like a flower, and is cut down: he goes in flight like a shade, and is never seen again.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Is it on such a one as this that your eyes are fixed, with the purpose of judging him?
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 If only a clean thing might come out of an unclean! But it is not possible.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 If his days are ordered, and you have knowledge of the number of his months, having given him a fixed limit past which he may not go;
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Let your eyes be turned away from him, and take your hand from him, so that he may have pleasure at the end of his day, like a servant working for payment.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 For there is hope of a tree; if it is cut down, it will come to life again, and its branches will not come to an end.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Though its root may be old in the earth, and its cut-off end may be dead in the dust;
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 Still, at the smell of water, it will make buds, and put out branches like a young plant.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 But man comes to his death and is gone: he gives up his spirit, and where is he?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 The waters go from a pool, and a river becomes waste and dry;
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 So man goes down to his last resting-place and comes not again: till the heavens come to an end, they will not be awake or come out of their sleep.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 If only you would keep me safe in the underworld, putting me in a secret place till your wrath is past, giving me a fixed time when I might come to your memory again! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 If death takes a man, will he come to life again? All the days of my trouble I would be waiting, till the time came for me to be free.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 At the sound of your voice I would give an answer, and you would have a desire for the work of your hands.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 For now my steps are numbered by you, and my sin is not overlooked.
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 My wrongdoing is corded up in a bag, and my sin is shut up safe.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 But truly a mountain falling comes to dust, and a rock is moved from its place;
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 The stones are crushed small by the force of the waters; the dust of the earth is washed away by their overflowing: and so you put an end to the hope of man.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 You overcome him for ever, and he is gone; his face is changed in death, and you send him away.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 His sons come to honour, and he has no knowledge of it; they are made low, but he is not conscious of it.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 Only his flesh still has pain, and his soul is sad.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
